TÍZ

Az építkezés létesítményvezetői barakkjában Reynolds nézte, amint az a férfi, aki valaha Sanders hadnagy volt a Felderítő Önkénteseknél, felhúzta cingár bokájára a fényes fekete csizmát, és feláll. A királykék polyon agyagból készült zubbony és nadrág úgy lógott sovány alakján, mint mosott ruha a szárítókötélen. A férfi vigyorgott, egy halálfej vigyorával.

– Nem áll rajtam úgy, mint régen, de Lenny fel fogja ismerni. Nos, ha elkészítették azt az energiatelepet...

Mayfield átnyújtotta azt a régi divatú műszert, amelyet Sanders hozott magával.

– Működik, uram, már mindent kipróbáltunk azon az átkozott gépen, amink csak van, de még egy kukkot sem csaltam ki belőle.

Sanders rákacsintott.

– Talán ismerek egy-két olyan trükköt, amilyenről maguk. még csak nem is hallottak, fiúk. – Áthúzta a szíjat válla felett, és Reynolds felé fordult.

– Azt hiszem, jobb, ha elindulunk, uram. Már elég közel van.

A terepjáróban Sanders odahajolt Reynolds füléhez.

– Mondtam magának, hogy ezek a szövetségi ágyúk meg sem fogják karcolni Lennyt. Csak az idejüket vesztegetik.

Reynolds a kocsit az út tetején állította meg. Erről a pontról jól lehetett látni a város széléig vezető kanyart. New Devon valamennyi felhőkarcolója fényárban úszott. A falak közéjében felállított ágyúk össztüzének lövedékei behatoltak a gép izzó testébe, de az csak feltartóztathatatlanul haladt tovább. Miközben figyelt, a tüzelés abbamaradt.

– Nosza, induljunk, mielőtt valami mással is próbálkoznak – mondta Sanders.

A terepjáró átvágott a puszta földeken, elkanyarodott, hogy a Bolót bal oldalról közelítse meg... A hirtelenében felszerelt sugárzásvédő pajzs mögül Reynolds az előtte felmagasodó óriás sziluettet figyelte.

– Tudtam, hogy nagyok, de ilyen közelről látni egyet! – mondta. A Bolótól százlábnyira megállt.

– Nézze az oldal lőréseit – mondta Sanders. A hangja most elevenebb volt. – Most személyelhárító lövedékekkel tüzel, csak hát a tartályai üresek. Ha nem volnának azok, félmérföldnyire sem tudtuk volna megközelíteni. – Felkattantotta a mikrofont, és beleszólt:

– LNE egység, szüntesse be a támadást, és vonuljon vissza tíz mérfölddel.

Reynolds elfordította a fejét, és rámeredt az öregemberre. A hangjában erő és tekintély csengett, amint kiadta a parancsot.

A Bolo lassan araszolt előre, Sanders a fejét ingatta, és újra próbálkozott.

– Semmi válasz, ahogy az a fickó mondta. Most már csak emlékezetből működik – Visszakattintotta a mikrofont, és mielőtt Reynolds felemelhette volna a kezét, felemelte a sugárzásvédő lemezt, és kilépett a talajra.

– Sanders, jöjjön vissza! – ordította Reynolds...

– Ne törődjék velem, fiam. Közelebb kell mennem. Közvetlen kapcsolatteremtés. – Elindult a gépóriás felé. Reynolds őrjöngve begyújtotta a kocsit, sebességbe kapcsolta, elindult utána.

– Jobb lesz, ha lemarad. – Sanders, hangja szólalt meg az építkezés rádióján. – Ilyen közelről az a védőernyő nem sokat használ.

– Jöjjön vissza a kocsiba! – harsogta Reynolds. – Ez erős sugárzás!

– Igaz. Furcsa érzés! Olyan, mint amikor valaki lesül a napon, és a strandról való visszaérkezése után egy órával arra gondol, talán kissé sokáig napozott. – Felnevetett. – De hát elfogok jutni hozzá.

Reynolds lefékezett, nézte az töpörödött, lötyögő egyenruhát viselő alakot, amint úgy erőlködik előre, mintha hóviharral szemben menetelne.

Sanders halk hangja hallatszott a rádión:

– Itt vagyok mellette. Megpróbálok felkapaszkodni az oldalán. Úgy érzem, nincs kedvem tovább üldözni őt.

Reynolds látcsövön figyelte az apró alakot, amely eltörpült a harci gép rettenetes tömege mellett. Próbálkozott, elesett, újra megpróbálta, azután felhúzta magát egy karimán, amely a hátsó részen keresztül bevezetett a működésben lévő futókerékhez.

– Fent van – jelentette. – Kíváncsi vagyok, a kerék elkapja-e, mielőtt...

A gép oldalán felkapaszkodva Sanders a karimára hajolva pihent egy percig. Azután összeszedte magát, előrefurakodott a hátsó rész tornyának a lábához, és nekitámaszkodott. Lecsatolta a kommunikátort, kivett belőle egy apró, fekete műszert, rákattintotta a páncélra, ahol az függve maradt, egy mágnes tartotta. Az arcához emelte a mikrofont.

A vezető barakkjában Mayfield a képernyőhöz hajolt, szeme kidülledt a feszültségtől. Odakinn a terepen Reynolds látcsövét a Bolo karimáján elnyúló emberre szögezte. Várakoztak.