HÉT

Eaton városi főmérnök arca krétafehér volt a képernyőn.

– Senki sem okolhat engem. Honnan tudtam volna... – mondta.

– A maga irodája vezette a vizsgálatokat, és zöld utat adott a Kikötői Hatóságnak! – üvöltötte Daugherty polgármester.

– A régi kataszteri térképek mindegyike csak azt ábrázolta, hogy „hulladéktelep”. – Eaton széttárta a kezeit. – Ezt tételeztem fel...

– Nem azért fizetik mint városi főmérnököt, hogy feltételezzen! Tízperces feltárás elárulhatta volna, hogy „Y” kategóriájú, területről van szó!

– Mit jelent az „Y” kategória? – kérdezte Mayfield Reynoldstól. Ott álltak a beruházási terület irányítóközpontjában, és hallgatták a beszélgetést. A közelben gépekre felállított háromdimenziós tévékészülékek zümmögtek, a hatalmas gép haladását közvetítették. Felső tornya negyvenöt lábnyira emelkedett a levegőbe, ahogyan lassan előrenyomult a sima talajon a város felé. Koszorúként vonszolt maga után egy halom betonerősítő drótot a hozzátapadó törött betonnal.

– Száz éven át csak fél életvitel – válaszolta röviden Reynolds. – Itt a közelben vívták a háború utolsó csatáját. Nyilván ez az a hely, ahol eltemették az ütközet után megmaradt radioaktív berendezéseket.

– De hát ez több mint hetven éve volt...

– Még mindig elég a visszamaradt sugárzás ahhoz, hogy mindent beszennyezzen negyedmérföldes rádiuszú körzetben.

– Pokoli anyagot használhattak. – Mayfield mereven bámulta a félmérföldnyire levő tompa ragyogást.

– Reynolds, hogy fogja ezt leállítani? – A polgármester a Kikötői Hatóság mérnöke felé fordult.

– Én állítsam meg? Láthatta, mit csinált a legnehezebb berendezéseimmel: palacsintává lapította őket. Ehhez a katonaságot kell kihívnia, polgármester úr.

– Hívjam be a szövetségi csapatokat? Belekeverjem őket polgári ügyekbe?

– A táboruk hatvanöt mérföldnyire van innen. Azt hiszem, jobb lenne, ha gyorsan hívná őket. Ez itt csak három mérföldet tesz meg óránként, de negyvenöt percen belül eléri a sétálóutca déli sarkát.

– Nem tudja aláaknázni? Robbanóanyagot elhelyezni az útvonalán?

– Láthatta, hogy felkapaszkodott hatszáz láb mélységből. Leellenőriztem a részletes leírásokat: a régi feltárás alagútját követte kijövetelkor. Ez be volt temetve hulladékkal és le volt zárva egy húszhüvelykes sűrített betondugóval.

– Hihetetlen – szólalt meg Eaton a képernyőn. – A gép teljesen be volt falazva egy tíz láb vastag páncélbeton falba. Ezt kellett áttörnie, mielőtt egyetlen láb hosszúságban haladhatott volna! Ez csak sugárzásvédő burok volt. Nem az volt a célja, hogy feltartóztasson egy Bolo harci egységet.

– Hanem mi volt, ha megkérdezhetem?

– Az egységeket hatástalanították eltemetésük előtt. – Eaton emelt hangon beszélt, mint aki örül, hogy mondhat valamit. – Az áramköreiket elolvasztották. Mindez benne van a jelentésben...

– A jelentésben, amelyet magának jóval korábban el kellett volna olvasnia! – csattant fel a polgármester.

– Mi... mi indíthatta be? – Mayfield meghökkentnek látszott. – Hetven évig volt lent, és semmi nem történt.

– A robbantásaink berezegtethettek valamit – mondta kurtán Reynolds. – Lehet, hogy zártak egy relét, ami beindította a régi harcireflex-áramkört.

– Maga tud valamit ezekről a gépekről? – kérdezte a polgármester.

– Olvastam róluk egy keveset.

– Akkor beszéljen, ember. Felhívom a tábort, ha úgy érzi, hogy ezt kell tennem. Milyen intézkedéseket kérjek?

– Nem tudom, polgármester úr. amennyire ismerem a helyzetet, most semmi olyan eszköz nincsen New Devonban, amely meg tudná állítani ezt a gépet.

A polgármester kinyitotta a száját, azután becsukta. Odafordult a képernyőhöz, törölte Eaton kétségbeesett arcát, és betáplálta a szövetségi tábor kódját.

– Blane ezredes! – tört ki, amikor egy szigorú arc jelent meg a képernyőn. – Vészhelyzetben vagyunk! Mindenre szükségünk van, amije csak van! A helyzet az...