KETTŐ

Bailey mozgójárdán ment a legközelebbi függőleges aknáig. A tömött lift elvitte a Threevee bevásárlóközpontig. Nem vette észre, hogy bárki figyelné, ahogy fürgén lépked a tömegben a rikítóan megvilágított kirakatok előtt. Teljesen megszokott módon lökdöstek. Elhaladt egy szolgálati rámpa lezárt feljárata előtt, és még harminclábnyit távolodott a zöld egyenruhás békefenntartótól, aki a bejárat közelében őgyelgett, aztán hozzásimult egy popbolt hullámzó homlokzatához. Egy kövér, dühös arcú ember furakodott át mellette, és a lábára taposott. Bailey mögé lépett, jól belerúgott a kövér bal vádlijába, de mire az áldozat üvöltve megfordult, már újra a falhoz lapult. A férfi hadonászó karja mellkason csapott egy másik járókelőt. Az meg viszonzásul gyomron vágta a kövéret. A következő pillanatban már egész verekedő sokaság kavargott, üvöltözött, csapkodott és rugdalózott mellette. Bailey addig figyelte a jelenetet, amíg meg nem érkezett a zöldhátú, aki botjával vágott magának utat a tömegben, aztán gyorsan odaugrott a kapuhoz, megragadta a tetejét, és felhúzta magát. Néhány kiáltás, egy túlbuzgó állampolgár, aki meg akarta ragadni a lábát, most feldagadt állal esett hátra. Aztán Bailey már le is ugrott a túloldalon, és habozás nélkül megindult lefelé a sötét lépcsőn a törvényen kívüliek területére.