HÁROM
Dalton egy kis előregyártott házacskában lakott, mérföldnyire a várostól, egy tízhektárnyi földterület mellett, amelyet kiselejtezett katonai felszerelés, használt bányászöltözékek, hulladékból kimentett szállítóegységek borítottak, hernyótalpaktól kezdve rocsókig. A ház mögött hagyta a kocsiját, és a kibelezett uszályok derengő vázai, egy tíz esztendeje elavult, lemeztelenített űrkomp, hajótörést szenvedett magánvontatók között visszafelé sétált egy hatalmas, megviselt teherautóhoz. Begyújtotta, egyet-kettőt fordult vele, majd hátraállt a szolgálati rámpához, ahol tíz percet a kocsi átvizsgálásával töltött. A házban elfogyasztott egy gyors ebédet, némi további élelmet dobozba csomagolt, és átöltözött. Felszíjazott magára egy eléggé elnyűtt szolgálati pisztolyt, bebújt viharkabátjába. Megpörgette a tehervontató motorját, és kikanyarodott vele az országútra. Tíz perc se volt az út, a két nagy gyárból álló nehézipari övezet meg az elszórtan elhelyezkedő konyhakertészetek mellett, majd további három mérföld ki, a szakadékokkal szabdalt, rózsaszín krétás környező vidékre. A fegyverraktár az út bal oldalán egy földhányáson ülő, bordázott, fém félhenger volt. Dalton elfordult, megállt, és miután a felkavart por leülepedett, leszállt a magas vezetőülésből. A homlokzati ajtónak súlyos kombinált zárja volt. Tíz percig tartott, amíg Dalton egy nagy teljesítményű vágószerszámmal eltávolította. A hosszú, szűk építmény belsejében felgyújtotta az ernyőzetlen mennyezetvilágítást. A falak hosszában, retesszel zárt, rácsos állványokon finom porréteg fedte a fegyvereket.
További három perc alatt a reteszek az állványokon át voltak vágva. A fegyverek 2 mm-es, a háború idejéből származó Norge-sorozatvetők voltak, még jó állapotban. A töltetjelzők szerint a tárak üresen tátongtak.
A raktár végében volt egy töltőegység, energiatekercs nélkül. Dalton kiment a nagy teherautóhoz, kinyitotta a rakodóajtót, kiemelt egy nehéz tápegységet, bevonszolta a raktárba, és kábelekkel a töltőegységhez csatlakoztatta.
Egy óra és harmincnyolc percre volt szüksége ahhoz, hogy mind a százkét fegyvert teljésen feltöltse. Huszonegy harminc volt, amikor a teherautó beszélőjén át hívta a kormányzói hivatalt. A válaszoló áramkör tudomására hozta, hogy a hivatal zárva van. Próbálkozott a kormányzói rezidenciával, de azt a választ kapta, hogy a kormányzó hivatalos ügyben távol van. Amikor kikapcsolta a készüléket, egy kékre festett kis helikopter szállt le mellette, a Tengernagyi Hivatalt jelképező sassal az oldalán. Felpattant az ajtaja, és Brunt tűnt fel benne, ropogósra keményített, világosbarna egyenruhájában, öklével a csípőjén megállt és feltekintett a tehervontató vezetőülésére.
– No, lám csak Dalton! – kiáltott. – A játéknak vége. Visszaviheti ezt a tragacsot az udvarra. Nem jön senki... és maga sem megy sehová.
– Ezt fogadjam a kormányzó úr őexcellenciájának üzeneteként? – kérdezte Dalton. Brunt szeme a nagy teherautón túl a barakk ajtajára tévedt, amelyen a zár helyén egy nagy lyuk éktelenkedett.
– Mi a... – Brunt a csípőjéhez kapott, és amikor kezét újra felemelte, egy tenyérpisztolyt markolt vele.
– Dobja el – szólt Dalton.
Brunt megdermedt.
– Dalton, maga már amúgy is elég nagy bajban van...
– A pisztolyt, Brunt.
Brunt a földre dobta a pici fegyvert. Dalton pisztollyal a kezében lemászott az ülésről.
– A Tanács nemet mondott, mi?
– Mit várt, maga őrült? Háborút akar indítani?
– Nem... Be akarok fejezni egyet. – A fejével a raktár felé bökött. – Befelé.
Brunt Dalton előtt a barakk felé indult. Bent Dalton utasítására felnyalábolt vagy fél tucat fegyvert, rövid, vastag csövüknél fogva meg őket. Kivitte a fegyvereket, és berakta őket a vontatóba.
Dalton a vezetőfülkébe parancsolta Bruntot, és maga is felkapaszkodott mellé. Ebben a pillanatban Brunt öklével feléje sújtott; Dalton kivédte az ütést, és elkapta a csuklóját.
– Ne felejtse, őrmester, én harminc fonttal nehezebb vagyok, azonkívül maga lőtávolságon belül van – mondotta. – Maradjon nyugton. Az adott körülmények között jó is, hogy az utamba tévedt. Becsapta a kocsiajtót, begyújtotta a motort, a légpárnákra emelte a kocsit, és megindult a sivatag felé.