HAT

– Pocsék megvilágítás ilyen munkához – zúgolódott Brunt, miközben célra igazította fegyverét. Dalton nem válaszolt, figyelte, hogy a Hukk hajó, porfelhőt kavarva maga körül, miként ereszkedik le a földre. Amikor a hajó a sziklához ütődve mozdulatlanná vált, hirtelen fényár öntötte el az alját, és a visszaverődő sugarakban felragyogott az ibolyaszínű hajótest.

– Olyan, mint egy színpadkép a Hattyúk tavához – dünnyögött Brunt.

Öt percig semmi sem történt. Akkor megnyílt a kör alakú kijárat csapóajtaja, amelyen át zöld fény szélesedő pástja vetítődött ki hosszan a kráter talajára, fekete árnyékfoltokat vetvén a sűrűn szétszórt sziklák mögé. Egy apró árnykép görgött a nyílásba, leugrott és oldalt lépett, miközben megnyúlt árnyék követte mozdulatait. Az első után egy második Hukk jelent meg, majd továbbiak, végül heten álltak a hajó mellett. Lejtős hátú négylábúak voltak, púposak, nyaknélküliek, hosszú arcúak, göcsös ízületűek, lógó hasúak, kérges bőrűek. A táblaszerű pofa mindkét oldalán egy halom páncélozott digitális szám feküdt.

– Ronda fattyak – szólalt meg Brunt –, de ennek természetesen semmi köze a dologhoz.

A nyíláson át most további csapatok jöttek elő, és felsorakoztak a földön. Dalton fülének alig hallható, kappanhangú parancsszóra az első Hukk osztag hátraarcot csinált, és a hajótól ötven lábnyira eltávolodott, ott megállt, és a feszes vigyázzállást pihenjre váltotta.

– Valódi szárazföldi típusú díszszemle – állapította meg Brunt. – Vagy legalábbis szerelvényvizsgálat.

– Mi a baj, őrmester? Bosszankodik, hogy nem lángot okádó ágyúkkal csaptak le a tengerpartra?

– Dalton, még nem túl késő, hogy megváltoztassa elhatározását.

– Attól tartok, hogy túl késő... már vagy hat esztendő a késés.

A partraszállás pontosan és gyorsan ment végbe. Tíz percbe sem telt, és tíz-tíz Hukkból álló kilenc csoport sorakozott fel, mindegyik előtt egy tiszt. Éles vezényszóra ügyesen megfordultak, majd bonyolult csapatmozdulatokat hajtottak végre, aminek eredményeként egyetlen négyszöget alkottak, amelynek közepén volt felhalmozva a málha, körülötte két Hukkal.

– Minden rendben van, Brunt, a kirakodás kész – mondotta Dalton. – Tüzet nyiss a hajó bal oldalára!

Amikor a két puska tüzet nyitott, a robbanófegyverek mély, ugató hangja visszaverődött a kráter túlsó oldaláról. Fénypontok sziporkáztak a hajó oldalán. A Hukkok mozdulatlanul álltak, kivéve két tisztet, akik megfordultak és a hajó felé rohantak. Dalton azonnal átállította az irányzékot, leterítette az elsőt, azután a másodikat, majd visszatért az eredeti célpontra.

Most hirtelen felbomlott a négyzet, de nem vaktában; egységenként szétszóródtak, majd oszolj után mindegyik a földre vetette magát, és kúszva fedezéket keresett, míg a megmaradt tisztek a saját osztaguk közepében foglaltak állást. A szétszóródott csapatok másodpercek alatt gyakorlatilag láthatatlanokká lettek. Egy szikla vagy vízmosás mögül itt-ott egy-egy lövés villant és csattant, amellyel a tüzet viszonozták.

A hajó oldala cseresznyepirosan izzott; a zárószerkezet összeszorulva félig csukottnak látszott. Dalton célpontot cserélt, a célzókeresztet egy tisztre állította be, tüzelt, azután, amikor a tiszt a földre zuhant, egy másikat vett célba. Hármat ölt már meg, amikor a megmaradt Hukk aranygallérosok futva egy-egy földhányás vagy szikla mögött kerestek menedéket. Dalton a tüzét azon nyomban a nyílt térségen szétszóródott katonák ellen fordította.

– Hagyja abba, maga vérszomjas őrült! – ordított Brunt. – A hajó magatehetetlen, a tisztek halottak! Azok a nyomorult ördögök odalent képtelenek a védekezésre...

A hajó közelében lila fény lobbant, mély hangon nagyot dörrent valami, tőlük balra, húsz lábnyira recsegve omlottak alá a sziklák. Egy második lobbanás, újabb dörrenés, és újabb sziklák robbantak fel, közelebb hozzájuk.

– Ideje, hogy menjünk! – csattant fel Dalton hangja, és meg sem várva Brunt válaszát, lecsúszott a lejtőn és tovakúszott, míg felette a sziklagerincből kőszilánkok hasadoztak le a Hukk energiaágyú pusztító becsapódásai nyomán. Eredeti hadállásától balra, kétszáz yardnyira kúszott, ahol megtalálta a géppuskafészket. Célzott, meghúzta a ravaszt, és beállította az automata gyorstüzelőpecket. Kivárt addig, amíg a fegyver fél tucat célzott csapást nem mért az ellenségre, azután továbbkúszott a következő géppuskáig, hogy a műveletet megismételje.