NÉGY

– A forgalom még mindig nő – mondta Reynolds a telefonba. – Az ördögbe, Jim, akkora dugónk lesz...

– Pete, egyszerűen nem hajlandó rá. Tudod, hogy a körpálya volt a dédelgetett kisbabája, a minden időszakban működő szuper útszakasz, amelyet nem torlaszolhat el semmi. Azt mondja, ezt a dolgot a helyszínen kell rendezned.

– Rendezni! Egy tömegszerencsétlenség megelőzéséről beszélek! Ami perceken belül bekövetkezhet!

– Megpróbálom újra...

– Ha megint nemet mond, hozass el két tíz yardos útgyalut, és tartsd távol a kocsikat mindkét irányból.

– Pete, ez meghaladja a hatáskörödet.

– Hallottad, mit mondtam!

Tíz perccel később, visszaérkezve a pálya legalsó szintjére, Reynolds figyelte, amint felállítják a záróláncra szerelt terelőlámpákat a két útlezárásnál. Negyed mérföldre egymástól lezárják a gyorsforgalmi út veszélyeztetett szakaszát. Amint állt egy könnyű földgyalu hátsó részén a rakodólapon, tőle száz yardnyira egy ötven láb átmérőjű szikladarab lassan felemelkedett, lehasadt az aljáról, és, súlyos dörrenéssel visszazuhant. Az egyik sarka nekiütődött a fentebbi szinten lévő meghosszabbított parkolóhely masszív tartóoszlopának. A lepattanó húsz láb hosszú szilánk helyén láthatóvá vált a betonvas huzal.

– Mennyi a mélység, Jim? – Reynolds túlüvöltötte a felfordulás helyszínéről áramló harsogó zajt.

– Éppen hogy a felszín alatt van, Pete! Keresztül kell törnie...

A férfi hangját eltompította a pokoli zaj, amint a megsérült oszlop megrázkódott, felemelkedett, elgörbült a közepén, majd összeomlott. Magával rántott egy nagy darabot a pályából és a védőkorlátból, valamint az egyetlen, még világító lámpaoszlopot. Egy pillanatra látni lehetett a kisautót, amely a pusztulásra ítélt szakaszon parkolt, mielőtt a hatalmas hasáb lezuhant. Reynolds látta, hogy az autó oldalt csúszik, azután eltűnik a darabokra tört beton lavinájában.

– Pete! Az a őrült riporter! – kiáltotta Dan.

– Nézd! – A két férfi látta, hogy egy második oszlop elkezdett inogni, azután hátradőlt a felső pálya árnyékába. A pálya megroggyant, és újabb két tartóoszlop roskadt össze. Gátszakadáshoz hasonló morajlással a pálya százlábnyi szakasza lezuhant a kavargó porfelhőbe.

Mayfield hangja hallatszott az autórádión: – Pete! Eredj el onnan! Ráállítottam egy leolvasót erre a micsodára, és csak úgy sustorog!

A felhalmozódott törmelék között valami megmozdult, nekirugaszkodott, emelkedni kezdett. Először felemelte az összetört pálya soktonnás darabjait, azután úgy rázta le magáról őket, mint a pehelyburgonya-szirmokat. A felszántott földből tompa, kék sugár ragyogott fel, kísérteties fényt szórva a felette levő felépítményre. Egy tömör, hatalmas alak nyomult feltartóztathatatlanul előre a romokon át. Reynolds látta, amint egy nagy, kéken izzó profil úgy emelkedik ki a kőágyazatból, mint valami felszínre emelkedő tengeralattjáró, miközben lehányja magáról az összetört kövek terhét. Behemót, tíz láb széles talpakat, emelő fogókat pillantott meg, és látta, amint az óriási oldal súrol és eldönt egy még álló oszlopot.

– Pete... mi... mi ez?

– Nem tudom. – Reynolds leküzdötte bénultságát, amely eluralkodott rajta. – Gyorsan menjünk el innét, Dan. Bármi is, egyenesen a város felé tart.