TIZENEGY

Amikor Nolan visszaért a házba, egy nyúlánk fiatalember fordult ki a ház mögül.

– Én... én... – dadogta.

– Leston! Hogyhogy téged itt felejtettek? – kérdezte ijedten Nolan.

– Szándékosan – kottyantotta ki a fiú.

– Nem hiszem, hogy apád visszajön – aggályoskodott Nolan. Leston bólintott.

– Itt akarok maradni – mondotta. – Szeretnék dolgozni, Mr. Nolan.

– Értesz valamit a gazdálkodáshoz, Leston? – kérdezte kétkedőn Nolan.

– Nem, uram – szólt a fiú, és nagyot nyelt. – De kész vagyok rá, hogy tanuljak. Nolan ránézett, majd kisvártatva felé nyújtotta a kezét, és mosolygott.

– Ennél többet én sem kérhetek tőled – mondotta.

Megfordult, és nézte a tönkrement pázsitot, a kivágott sövényt, a megcsonkított facsoportokat és a szomjas földeket.

– Gyere, fogjunk hozzá – szólt. – A dögvész elvonult, és aratásig egy csomó munka vár ránk.

Elek István fordítása