HAT

A sötét szemű férfi arca árnyékban volt. Hosszú ujjait az asztalon nyugtatta, amely előtt Bailey állt és várt.

– Miért – kérdezte halk, gunyoros hangon – kockáztatnám a zsetonjaimat ilyen balekoknak való játékban?

– Lehet, hogy tévedtem – válaszolt Bailey hangosan. – Azt hittem, hogy szívesen próbálna meg komoly pénzekhez jutni. Ha kis téttel, biztonságra akar játszani, akkor már megyek is.

– Ahhoz képest, hogy ismeretlen senki vagy, elég nagy hangon beszélsz.

– Nem az a fontos, hogy honnan jövök, hanem hogy hova tartok – mondta Bailey könnyedén.

– Azt hiszed, hogy már egészen lent vagy – vicsorgott a férfi –, pedig még hat lábbal lejjebb kerülhetsz, a föld alá.

– És az ugyan mit bizonyítana? – kérdezte Bailey. – Netán túl nagy ember ahhoz, hogy meghallgasson egy ötletet, ami gazdaggá tehetné – feltéve, ha van magában annyi bátorság, hogy hajlandó legyen némi kockázatot vállalni.

– Kockázatot akkor vállalok, ha jók az esélyeim...

– Akkor rajta. Szálljon be egy M-nyivel. Vagy egy fél M-nyivel. Holnap kamatostul visszakapja. Ha meg nem – hát gondolom, akkor tudni fogja, mit tegyen.

A férfi hátradőlt, mélyen ülő szemében megcsillant a fény. Megdörzsölte keskeny, horgas orrát.

– Igen, azt hiszem, arra az esetre valóban tudnék valamit. Na jó, tisztázzuk a dolgot: Aroon részesedést kínál egy fogadásban, amellyel huszonnégy óra alatt huszonöt százalékot lehet nyerni.

– Ma estére. Csak befektetőnek. Holnap már túl késő lesz.

– Honnan tudom, hogy nem fogsz meglépni a pénzzel?

– Gondolja, hogy sikerülne, miközben annyian figyelnek?

– Ki van még benne a buliban?

– Maga az első. Még sok helyre kell elmennem napnyugta előtt, Mr. Farb. Benne van, vagy sem?

A sasorrú férfi összeérintette az ujjhegyeit, hüvelykujjával meg az állát vakargatta.

– Négy M-mel beszállok – mondta. – Holnap napnyugtára készítsd ki az ötöt, amit visszakapok.

Bailey elfogadta az aranyszínű zsetonokat.

– Okos döntés volt, Mr. Farb. Mondja meg az emberének, szorosan kövessen, hogy közbe tudjon lépni, ha valami nagyokos durvulni kezd.

Bailey hat órával és negyvenegy látogatással később ért vissza Aroon kuckójába. Huszonhat M volt nála zsetonokban. Botcsinálta partnere eltátotta a száját, aztán gyorsan besöpörte a zsákmányt egy acélkazettába.

– Minden rendben van – nyugtatta meg Bailey. – A pénz mellett megfelelő védelemre is szert tettünk. Minden befektetőnek van odakinn egy vagy két embere, aki ezt a helyet figyeli.

– Bailey – és Aroon hangja remegett –, mi történik, ha ráfaragunk? Annyit sem hagynak belőlünk, amire egy címkét rá lehetne kötni.

– Akkor legjobb lesz, ha nem faragunk rá. Adj egy kis időt, hogy igyam egy csésze feent, és elkezdjük beírni a fogadásokat.

Aroon az éjszakai játék első órájában erősen izzadt. A huszonhárom órai adatokra általában vagy tízezer értékben fogadtak. Bailey ebből kábé kétezret a saját fogadólistájukra tett át, de úgy könyvelte be a fogadásokat, hogy lehetőség szerint ne változzék a megszokott eloszlás.

– Pillanatnyilag annál jobb, minél tovább távol tudjuk tartani a nagyfiúkat – mondta. – Hagyjunk nekik annyit, hogy meg legyenek elégedve, legalábbis, amíg nem fejlesztettünk elég gőzt.

– Egy idő múlva így is, úgy is rájönnek – tiltakozott Gus.

– Addigra készen fogunk állni. A következő órában már harminc százalék lesz a miénk.

Éjfélre már húsz M értékben kötöttek fogadásokat a nagy táblán megjelenő számokra. A kuncsaftokat fellelkesítették a szokatlanul nagy nyeremények, és újra feltették a pénzüket. Aroon meg-megrázta busa fejét, ahogy egyik kifizetést a másik után teljesítette.

– Nem állunk valami jól – motyogta, és a monitoron villogó számokat figyelte. – Hat év alatt, mióta benne vagyok a buliban, még sohasem fizettem ki ennyit.

– Igyekszem megőrizni a kényes egyensúlyt, úgy, hogy közben nyerjünk is valamit – biztatta Bailey. – Arra van szükségünk, hogy nagyon gyorsan fellendüljön a bolt.

– Alig van annyink, hogy visszafizessük a hitelezőink pénzét!

– Így van. De arra számítok, hogy a következő körre is maradnak. Amikor jön a nagy nyomás, mindenkire szükségünk lesz.

A bank a következő órák során először ötven, aztán hetven M-re duzzadt. Aroon most már a fogadások felét könyvelte a saját számlájukra.

– Nem mehet így sokáig – nyögte –, túlságosan is nagy szeletet hasítunk ki önmagunknak. Bailey, lassabban kéne, nem csaphatunk ekkora hullámverést...

– Épp ellenkezőleg, hiszen blöffölünk, Gus. Ez azt jelenti, hogy ki kell ugratni minden izmunkat, akár saját, akár lopott, kölcsönkért vagy habgumiból készült protézis.

Hajnalra az új könyvben majdnem félmillió értékű fogadás volt, a nyereség hatvanhét százalék, a tiszta haszon pedig negyvenezer Q.

– Nyertünk – mondta Aroon csodálkozva, miután befejezték a számolást. – Kifizetjük a hitelezőket, és marad tisztán hét és fél... – Elhallgatott, amikor a bezárt utcai ajtó felől éles hangot hallott, mint amikor fém hasad. Az ajtót berúgták, és három férfi jött be anélkül, hogy aktivizálódtak volna a védő áramkörök. Gus felpattant, és kiabálni kezdett, de az apró termetű férfi, aki a hármast vezette, meglendítette felé a pisztolyát.

– Nyugi, Gus – mondta Bailey könnyedén –, hadd szaglásszanak. – Bailey és Aroon mozdulatlanul állt, amíg azok hárman körbejárták a szobát, és különféle detektorokkal vizsgálták végig a falakat, padlót, mennyezetet.

– Tiszta – jelentette a két beosztott –, innen semmi sem szivároghat ki, Buncey.

– Szerencsétek van, pitiánerek – mondta a Buncey nevű halkan. – Ha megcsapoltátok volna a vezetékeket, nagyon messzire ébrednétek innen, pontosabban fel sem ébrednétek. De így csak elvisszük a bevételt, ti meg bezárjátok a boltot. Belátjátok, milyen szerencsétek van? Vince, Hájas majd megmondja neked, hol a lóvé.

– Nem, nem mondja meg – válaszolt Bailey nyugodt hangon. Buncey megfordult, és alaposan végigmérte, közben meg a tenyerén hintáztatta a pisztolyt.

– Használd vagy tedd el – mondta Bailey. – Mi nem blöffölünk.

– Kölyök, figyelj... – kezdte Gus.

– Meguntad az életed? – kérdezte Buncey halkan, és ujjait a fegyver köré kulcsolta.

– Ne játszd meg az ostobát – mondta Bailey. – Mióta beléptetek ide, száz szem figyelt benneteket.

– Eegen? Lehet, de azért arra még marad időm, hogy téged lepuffantsalak, öcsi.

– A főnököd három zsetont akar pazarolni két kirakatemberre?

– A főnököm nem szereti a kisstílű konkurenciát – morogta a gengszter.

Bailey elhúzott szájjal vigyorgott rá.

– Ne álmodozz, Buncey. Az éjjel félmillió értékben fogadtunk. Ez neked kisstílű?

– A saját torkodat vágod el, hapsikám.

– Nem lesz itt semmiféle torokelvágás – válaszolt Bailey. – Ébredj már fel és vedd észre, hogy valami megváltozott. Mi is beléptünk a piacra – és nem elégszünk meg az apróval. A támogatóink is részesedést kapnak.

Buncey horkantott egyet.

– Felvágsz, apuskám. A játékot fentről pénzelik – legfelülről. És ez egy zártkörű klub, amelynek a tagjai összetartanak. Mögötted meg nem áll senki. Nem dőlök be a blöffödnek...

– Nem ilyen egyszerű a dolog – vágott közbe Bailey. – Hát persze hogy a felső szinti főnökeid mindig úgy vágták fel a tortát, hogy nekik jusson a legnagyobb darab. De mától kezdve eggyel több szeletre kell felvágni. És mi itt is maradunk, a felszín alatt, ahova tartozunk.

– Miről dumálsz? – De látszott, hogy Buncey kezdi kényelmetlenül érezni magát. – Nincs senki, itt a föld alatt, akinek elég pénze lenne egy fogadóiroda működtetéséhez.

– Eddig nem volt – mondta Bailey. – De a szindikátus mindent megváltoztat.

– Szindikátus?

– Úgy van. Minden manhattani operátor velünk van.

– Hazudsz – vetette oda Buncey. – Nincs két olyan preke, aki hosszabb ideig képes volna együttműködni, mint ameddig kimarkecolnak valakit. – Biztos kézzel felemelte a pisztolyt. – A játéknak vége, kisöreg.

Megmerevedett, meri; a hátsó szobába vezető folyosóról valami hangot hallott. Magas, vékony férfi lépett be, és szórakozottan körülnézett. A gengszterekről tudomást sem véve odabólintott Aroonnak.

– Tetszett a mai színjáték – mondta Farb könnyedén. – Újra felteszem a részemet. És a többiek is a magukét. – És egy csomó teli fizetőkártyát ejtett az asztalra. Csak ezután fordult a Buncey nevű férfi felé. – Mehetsz – mondta –, és jobb lesz, ha elteszed a stukkert. Nem szeretnénk, ha haláleset történnék.

Buncey lassan zsebre tette a pisztolyát.

– Ti prekék meg még komolyan is gondoljátok ezt. Azt hiszitek, kijátszhatjátok a fentieket...

– Tudjuk, hogy megtehetjük, hacsak nem leszünk túl mohók – mondta Bailey. – Próbáljatok meg erőszakkal kiszorítani a piacról, és az egész biznisznek lőttek. Engedjétek át a forgalom tíz százalékát, és senkinek nem lesz semmi baja.

– Átadom majd az üzenetet. De ha csak a levegőbe beszéltél, máris nézheted magadnak a sírhelyet. Az ilyesmit ellenőrizni lehet.

– Ellenőrizzetek csak, ha akarjátok – mondta Farb. – De nekünk nagyon tetszik a háziipar gondolata, és mindenképpen támogatjuk.

Miután a három gengszter elment, Gus hatalmas sóhajjal levetette magát az egyik törött rugójú székbe.

– Bailey, nagyon sokat kockáztattál az előbb – mondta. – Honnan tudtad, hogy megúszod?

– Szerencsejátékosok – mondta Bailey –, és jók voltak az esélyeim. – Aztán Farbhoz fordult. – Komolyan beszélt az előbb?

Farb bólintott. Szemében leplezetlen kapzsiság csillogott.

– Nem tudom, honnan jöttél, Bailey, és miért. De győztél, pedig tizenkét órával ezelőtt még egy lyukas hitelkártyát sem adtam volna az életedért. Folytasd csak, tőlem megkapsz minden szükséges támogatást.