MAGYARUL

Színes riportot közölt a Magyar Hírlap a BNV úgynevezett Külföldiek Klubjáról; s abban olvastam, hogy egy belga úr hibás akcentussal ugyan, de magyar nyelven köszöntötte üzletbarátait. A belga úrnak ugyanis évekkel ezelőtt páratlan pontossággal és gyorsasággal intéztük el valami kérését, s akkor hálából megígérte, hogy ha csak néhány mondatot is, de megtanul magyarul; ígéretét íme, valóra váltotta.

Megmozgatta a fantáziámat ez a szívhez szóló történet, s ennek eredményeként módomban van közölni ama leveleket, melyeket belga ügyfelünk 1968 és 1970 között küldött haza, Brüsszelbe.

1

Drága Anyám! Levelemhez egy lapkivágást mellékelek a legújabb magyar napilapból, mely rólam szól, s azt mondja el, hogy miért tanultam meg magyarul. A magyar sajtónak ez a kedves figyelmessége oly jólesett, hogy elhatároztam: a Nemzetközi Vásár végeztével még nem térek haza, hanem további hálám további kifejezéséül fejleszteni fogom magyar nyelvtudásomat. Ez persze időt igényel. Ne aggódj tehát, ha kések. Ölel: fiad.

2

Drága Anyukám! Tudatom veled, hogy szépen haladok tanulmányaimban. Bár a nehéz magyar nyelvet egyelőre még éppen csak hogy töröm, bárhol van dolgom vagy elintézni való ügyem, legyen az étterem, áruház vagy közhivatal, páratlan udvariasságot és szolgálatkészséget tapasztalok. Bizonyára megérted ezek után, hogy túláradó hálám jeléül most már a tökéletes magyar nyelvtudást tűztem ki célomul, feltett szándékom Petőfit, Arany Jánost és P. Howardot magyar eredetiben olvasni. Ez persze még időbe telik. Csókolok mindenkit: fiad.

3

Drága Édesanyám! Hat hónappal ezelőtt írtam neked utoljára, annyira belemerültem a nyelvtanulásba. De hát valamivel csak viszonoznom kell azt a sok kedvességet, melyet itt tapasztalok, valahányszor csak megszólalok magyarul. Örömmel tudatom veled, hogy jelentős előrehaladást tettem: a szórend már nem rejtély előttem, szókincsem tekintélyes, és többnyire különbséget tudok tenni a tárgyas és tárgyatlan igeragozás között is. Terveim szerint újabb fél év múltán már kifogástalanul fogom beszélni ezt a sajátságos nyelvet, akkor aztán siet hozzád haza: szerető fiad.

4

Édesanyám! Egy rejtélyes jelenségről akarok beszámolni neked, melynek magyarázatát adni egyelőre nem tudom. Amióta egészen tűrhetően beszélek magyarul, mintha kevésbé lenne hozzám szívélyes az itteni lakosság. Ügyeimet sem intézik olyan gyorsan, mint régebben. A különös jelenség oka csak az lehet, hogy a magyarok neheztelnek rám, amiért már másfél éve tanulok magyarul, és a kiejtésem még mindig rossz. Ezért most minden erőmet a szép magyar beszéd elsajátítására szándékozom fordítani. Csókol: fiad.

5

Anyám! A kórházból írom ezt a levelet, de ne aggódj, semmi baj. Az történt ugyanis, hogy a Tudományos Akadémián tegnap vettem át az oklevelemet, melyet a magyar nyelvről tartott magyar nyelvű előadásomért kaptam. Ezek után részt vettem a Rádióban egy versenyen, ahol aranyérmet nyertem a „Szép magyar beszéd" című vetélkedőn. Boldogan mentem haza, sajnos azonban a villamoson összeszólalkoztam egy magyar úrral, aki végül is lelökött a lépcsőről. Amint felépülök, sietek haza. Addig is csókol: fiad.