POSTAFORDULTÁVAL

Reggeli postámban a minap az itt következő levelet találtam:

Kedves Író Bácsi!

Őrsünk neve: Móka. A mi feladatunk, hogy a táborban a tábortűz műsort összeállítsuk. Régi mókáink azonban már mindenkinek ismerősek. Azt szeretném kérni, ha rá tetszik érni, tessék szíves lenni nekünk egy tábori jelenetet küldeni. Nagyon szépen köszönjük, úttörő köszöntéssel: Előre! Cím: K ... Gyula mókamester, Budapest, XIX., Álmos u. 37.

Tekintettel a fiatal mókamester kérésének általános elvi vonatkozásaira, a levélre nyilvánosan válaszolok, íme:

Kedves Mókamester Kollégám!

Mint a fenti sorokból is láthatod, leveledet megkaptam, s mindenekelőtt engedd meg, hogy irántam tanúsított bizalmadat hálásan megköszönjem. Őszintén fájlalom, hogy kérésedet, amelynek teljesítését pedig már Előre megköszönted, nem viszonozhatom valami jó mókával. Gondold csak el, hogy ha a te mókáid már mind ismertek, noha legfeljebb egy-két esztendeje lehetsz mókamester, mennyire ismertek az én mókáim, aki ezt a szerepkört már évtizedek óta töltöm be. Ám ha tábori jelenetet nem tudok is küldeni neked, egy-két jó tanáccsal szolgálhatok. A legfontosabb: ne kényeztesd el pajtásaidat azzal, hogy egyre újabb és újabb mókákat eszelsz ki a tábortűzhöz, mert ezzel csak a gondjaidat szaporítod fölöslegesen. Számtalan olyan mókamestert ismerek, aki ugyanazzal a mókával már hosszú évek óta arat sikert, előre tudja minden hallgatója, hogy mit fog mondani a mókamester, mégis kacag mindegyik, amikor a mókamester rákezd az ezerszer hallott mókára ezeregyedszer is. Nyugodt lelkiismerettel ajánlhatom tehát, hogy minden tábortűzhöz adjátok elő ugyanazt a mókát, és azoknak, akik emiatt dohognak, mondd szépen azt: „Ha a tábortűz mindig ugyanaz, mér kellene a mókának mindig másnak lennie?" És ha ezek után még mindig akad pajtás, aki elégedetlen, mondd neki szépen azt: „Nézd csak, öregem, ha te unod az én mókáimat, írjál magadnak újakat, legyél te a mókamester, a tűzre pedig majd vigyázok én."

És ezzel már rá is térhetek a második tanácsra. Ne vállald ezt a mókamesterséget túl sokáig, édes fiam, mert hamarosan beleőrülsz. Nemcsak nehéz, de hálátlan feladat is. A pajtásaid most új meg új mókákért nyaggatnak, mert szeretnek nevetni, és hálásan veregetik a válladat, ha mulattatod őket. De ugyanők, amikor te elsietsz, hogy új mókákon törd a fejedet, azt mondják rólad: „Állati jókat lehet röhögni ezen a Gyuszin, tulajdonképpen rendes gyerek, talán még vinné is valamire a szerencsétlen, ha nem törné a fejét mindig marhaságokon." Kell ez neked?

A régi mókákhoz új sikereket kíván, és kollegiális üdvözletét küldi: T. L.