EGY KRITIKUSRÓL

– Most pedig hazamegyünk, Pintyőkém, főzöl nekem egy jó feketét, Pintyőkém, mert én még ma éjjel megírom a kritikámat erről a vacakról, amit ez a Cobor nekem írni merészelt mint új magyar darabot.

– De hiszen azt mondtad, hogy egész jó.

– Mikor mondtam én azt, hogy egész jó?

– A szünetben.

– Ja úgy. Csakhogy én azt a szünetre értettem, édes fiam, mert a darab egész rossz.

– Nekem tetszett. És úgy láttam, másoknak is. Nem mondom, hogy jobb darabot még nem láttam, de nagyon szép darab volt ez, édes fiam. Nagyon kulturált darab. És nagyon emberi. Úgy láttam, hogy te is könnyeztél.

– Mert kiújult a kötőhártya-gyulladásom.

– De most nem könnyezel.

– Mert elmúlt. Meddig tartson?

– És mi nem tetszett neked ebben a darabban, édes fiam?

– Nem domborodik ki benne.

– Micsoda?

– Hogy a fenébe tudnám, hogy micsoda, ha egyszer nem domborodik ki benne? És nem tipikus.

– Mi nem tipikus?

– A tipikája nem tipikus. Meg az egész. Meg vontatott is volt.

– Mért volt vontatott?

– Mert vontatták, Pintyőkém. Te ehhez nem értesz. Nem vetted észre, hogy vontatják?

– Érdekes ... Nem.

– Na ja, mert te nem vagy kritikus.

– Te sem vagy kritikus, édes fiam, csak te most írni fogsz egy kritikát megint. És már látom, hogy le fogod vágni Cobort.

– Úgy van, én le fogom vágni Cobort, én ki fogom belezni Cobort, én fel fogom koncolni Cobort.

– Igen. Sajnos, te goromba vagy, édes fiam. És gonosz is vagy. Mért kell neked felkoncolnod Cobort?

– Nekem, Pintyőkém, először is azért kell felkoncolnom Cobort, mert ha én nem koncolom fel, akkor holnapután felkoncolja Misánszky a Pesti Hírekben, és akkor azt fogják mondani, hogy én igénytelenebb, képzetlenebb és líberálisabb vagyok, mint Misánszky. Másodszor is, fel kell koncolnom Cobort azért, mert kit koncoljak fel, ha nem Cobort? És harmadszor is fel kell koncolnom Cobort, mert szerzőt koncolni jó.

– Töröld le a tajtékot a szádról, édes fiam, és mondd meg, hogy ha te így bánsz Coborral, akkor ki fog neked magyar darabot írni?

– Ha te ilyen opportunista vagy, Pintyőkém, akkor már a feketét sem fogadom el tőled. A bírálatnak keménynek és építőnek kell lennie. Hogy elég kemény-e, azt majd megmondja Cobor. Hogy elég építő-e, azt majd megmondom én. Coborral szigorúan kell bánni, mert tehetséges író.

– És ha tehetségtelen volna?

– Akkor meg mért ne bánhatnánk vele szigorúan?

– Cobor fiatal.

– Tehát van ideje okulni.

– Cobor öreg.

– Akkor még nem késő.

– Cobor kommunista.

– Akkor állnia kell a kritikát.

– Cobor nem kommunista.

– Akkor meg kell mutatni neki az utat.

– És mondd csak, édes fiam ... Nem írhatnál Coborról ugyanolyan tisztelettel, mint teszem azt, arról a francia szerzőről tavaly?

– Nem, Pintyőkém, mert ha én felkoncolom a franciát, attól nekem Párizsban nem lesz nagyobb tekintélyem. De viszont ha felkoncolom Cobort, attól én itt Pesten okos, szép és erős leszek.

– Érdekel téged a magyar dráma egyáltalán?

– Természetesen. De csak a jó magyar dráma.

– És mit nevezel te jó magyar drámának?

– Jó magyar drámának azt nevezem, amit eztán fognak megírni. Na, csöngess be, Pintyőkém, és szedj elő egy forintot.