ESEMÉNYTELEN ÉLET

– Bocsánat, hogy megszólítom uraságodat, de már a Nagymező utca óta töröm a fejemet, hogy honnan ismerem. Nem tetszik véletlenül Krakovainak lenni?

– Nem. De nekem is úgy tűnik, hogy már találkoztunk valahol. Nem járt ön fel egy időben Blasztikalanovics Lipiékhez römizni?

– Nem. Ellenben alapítótagja voltam az újkécskei úrikaszinónak ezerkilencszáznyolcban. Talán onnan?

– Sohasem jártam Újkécskén. Hanem volt nekem egy zokni-nagy-kereskedésem ezerkilencszázhuszonnyolcban a Gül Baba utcában. Huszonkilenc májusában égett porrá. Talán oda járt be uraságod?

– Az idő tájt Kalkuttában éldegéltem. Ejnye csak, nem vett részt ön Sir Raleigh Patterton kelet-indiai elefántvadászatán?

– Aligha. Legalábbis nem emlékszem rá. Pedig bizonyos, hogy ismerjük egymást. Nem tetszett Vácott raboskodni ezerkilencszázharminc és harmincöt között?

– Nem.

– Gondoltam, onnan. Tudniillik erős felindulásban elkövetett emberölés miatt ültem ott. Megcsalt a feleségem, képzelje.

– És megölte?

– A csábítót. Különben most özvegy volnék. De hát akkor hol találkozhattunk?

– Hopp! Nem vett részt véletlenül Ypern ostromában az első világháborúban?

– Nem. Én a déli fronton harcoltam. Borovigónál estem hadifogságba, és Eckener léghajóján Turkesztánból kerültem haza ezerkilencszázhuszonnégyben. Hacsak onnan nem .. .

– Nem valószínű. Én kilencszázhúsztól huszonháromig Rhodésiában voltam ipari kém. Nem járt arra véletlenül?

– Nem.

– Nem, nem. Az ördög vigye, hogy milyen bosszantó tud lenni az ilyesmi ... Mi a becses neve uraságodnak?

– Simanek. Simanek Gáspár.

– Simanek Gáspár! Hiszen akkor együtt érettségiztünk Kisvárdán, ezernyolcszázkilencvenben! Én Kalova Kálmán vagyok!

– Kalova Kálmán? Nahát! Szervusz, Kálmán! Csaknem hatvan éve nem láttuk egymást .. .

– Bizony ... Hogy múlik az idő ... Mi újság?

– Mi volna? Semmi.