HADIJELENTÉS
Megrázó eset hírét jelentem, feleim: a legendás svájci szabadságharc még legendásabb hősei siralmas pusztulásának voltam tanúja: Tell Vilmos, a Kuoni pásztor, Reding Itell, Harras Rudolf, Fürst Walter immáron nincs többé, követték a megsemmisülésbe a Stüszi vadászt, a páratlan hőst, akit száz évek óta hittünk legyőzhetetlennek. De hadd számolok be részletesen e gyászos esetről.
Barátaim bejelentették magukat hozzám estére; készítsek pénzt és kártyát – ezt üzenték dölyfösen. A kihívást elfogadtam, s ennek megfelelően, mielőtt hazatértem volna, egy dohánytőzsdébe siettem, kártyavásárolt. Celofánba volt csomagolva a harminckét lap, ugyanannyi forintokért. Együgyű kérdésemre, hogy tudniillik tartós-e a kártya, a dohánytőzsde bölcs vezetője nagy-nagy büszkeséggel így felelt:
– Azt meghiszem! Plasztik! Lemosható!
Otthon megelégedéssel állapítottam meg, hogy mind a harminckét lap megvan, s gyönyörködve tartottam szemlét a fent nevezett társaságon, az egykori svájci szabadságharc mondabeli hősein, akik jelenleg mint makk felső, piros alsó, makk alsó és zöld felsők szolgálják a dolgozó népet. (Kártyáim lemosható voltának nem tulajdonítottam fontosságot; elég ritkán kártyázom, három évig is eltart nálam egy pakli.)
A jelzett időben beállítottak barátaim, s néhány perces teljesen fölösleges beszélgetés után kártyázni kezdtünk. A csata pontosan kilenckor kezdődött, s váltakozó hadiszerencsével folyt fél tízig, amikor a Stüszi vadász sarka kettévált. Nyilván az Achilles-sarka volt – így vélekedtünk, megnyálaztuk a hős csücskét, és küzdöttünk tovább. Amidőn azonban Tell Vilmoson teljes hosszában egy repedés vett erőt, aggódni kezdtünk. A rettenthetetlen férfiú, aki fiának fejéről lelőtte az almát, ily hirtelen összeroppant volna? Balsejtelmeink egyre erősbödtek. És joggal. Dögrovásra került a makk nyolcas és a piros tízes is. Kettéváltak. Kisvártatva megrepedt Gessler Hermann is, fedőnevén a piros felső. Tulajdonképpen örülnünk kellett volna, hogy a császár gyűlölt helytartója is az ebek harmincadjára került végre, örömünknek azonban gátat szabott az a körülmény, hogy sérülésének következtében Gessler Hermann hátulról is felismerhető lett, s így a hitvány elnyomó, azonfelül, hogy annak idején a kalapját nem átallotta megsüvegeltetni, s most még azt is elárulta, hogy kinél lehet pirosból a negyven.
Nem sokkal tíz óra után a csatát kénytelenek voltunk befejezni; a sebesültek jó részén már a leggondosabb nyálazás sem tudott segíteni, a megmaradt maroknyi sereg mindenféle játékhoz kevésnek bizonyult. Összeállítottuk a veszteséglistát, melyet ezúttal is én egyenlítettem ki készpénzben, s barátaim, élve a szabad elvonulás jogával, vidáman hazamentek.
Magamra maradtam a rokkant hősök gárdájával, honi kártyagyárunk lemosható termékével. Felmosni sem lehetett őket.