BŰN-ÜGYEK

Két bűnügy hatott a kedélyállapotomra a legutóbbi napokban: az egyik felháborított, a másik megnyugtatott.

H. Katalin tizennyolc éves női szabót - mint azt a Népszava megírta - egy jól öltözött fiatalember megszólította a Nagykörúton. „Idegenvezető vagyok - mondta a lánynak -, és egy külföldi diplomatát kísérgetek. Az illető szórakozópartnere azonban megbetegedett, nem vállalná, hogy helyettesíti?" „Kérdése váratlanul ért - válaszolta meglepődve a lány -, gondolkodnom kell." A gondolkodási időt a fiatal lány a Metropol presszóban töltötte el, s annak leteltével hajlandónak mutatkozott az ágynak dőlt szórakozópartner helyettesítésére. Követte a fiatalembert, akihez csakhamar egy másik úr is csatlakozott, s mindhárman a Rózsadombra taxiztak. De aki azt hiszi, hogy valóban egy külföldi diplomata szórakoztatásáról volt szó, téved! Nem! A fiatal lányt ki akarták rabolni a semmirekellők. A két elvetemült fickót államrendőrségünk még aznap fülön csípte.

Engem minden bűncselekmény felháborít, de kiváltképpen az, ha efféle gazemberek a mások becsületes jóhiszeműségével élnek vissza. H. Katalin, noha munkaideje már letelt, vállalta a külföldi diplomata szórakoztatását. Más, léhább ifjú hölgyek a szabad idejükben táncolni mennek, vagy megtekintenek egy művészi filmdrámát. H. Katalin lemondott a szórakozásról, a kulturális fejlődésről, és megragadta a kínálkozó munkaalkalmat. „Munkával építjük a szocializmust - gondolhatta magában, miközben a taxi a Rózsadomb tetejére robogott -, helyt fogok állni, a rám bízott feladatot becsülettel teljesítem!" Mert vannak ilyen fiatalok is! És példájuk fényesen bizonyítja, hogy az elmarasztaló általánosítás milyen igazságtalan.

Ki tudná leírni, vagy akárcsak elképzelni is a fiatal lány keserű csalódását, midőn tudomásul kellett vennie, hogy szórakoztatandó diplomatáról szó sincs, hogy a munka, melyet jóhiszeműen felvállalt, csupán aljas fondorlat szüleménye! Minő súlyos kárt okoztak egy fiatal lány lelkében e becstelen szélhámosok, e lélekkufárok - ki tudná szavakkal ecsetelni? Remélem, hogy a bíróság ítélete keményen fog lesújtani a jóhiszeműség vámszedőire, de még ennél is jobban remélem, hogy Katalin a történtek ellenére sem fog változtatni a munkához való dicséretes viszonyán, és tudja, hogy nemcsak szélhámosok vannak, de vannak igazi, őszintén szórakozni-vágyó külföldiek is.

Ökölbe szorított kezemet még ki sem nyitottam, amikor a rádióhírek között B. S. távolsági autóbuszsofőr ügyéről értesültem. B. S. Csehszlovákiából csempészett sok mindent és hosszú időn át. A bíróság keményen lesújtott rá, és tízhónapi felfüggesztett börtönre ítélte. Engem ez az ítélet viszont elandalított. No de miért?

Öregedni nem a legüdítőbb elfoglaltság. Az öregedésnek nagy és jelentős irodalma van, jómagam is írtam már róla néhány humoreszket, bánatomban. Mindeddig azt hittem, hogy az öregedés valami vigasztalan állapot. Tévedtem. Erre most jöttem rá, amikor a rádió azt is közölte B. S. ügyében, hogy az ötvenhét éves vádlott ítéletét idős korára való tekintettel függesztették fel. Pontosan ötvenhét éves vagyok én is.

Nemhiába mondják, hogy minden kornak megvan a maga öröme.