MEGCSAPPANT

Hová lettek a mozinézők? Ez most napjaink egyik legégetőbb kérdése. Nem tetszenek tudni, hogy hová lettek a mozinézők? Én sem tudok felelni rá. E tárgyban mindössze egyetlen egy mozinéző őszinte vallomása áll rendelkezésemre, ezt ismertetem az alábbiakban. Hogy ez a vallomás ad-e alapot általános érvényű következtetésekre, azt nálam okosabbaknak kell eldönteniök.

– Kérem szépen, én azt mondhatnám, hogy a mozi szeretetét szinte az anyatejjel szívtam magamba, családunk visszamenőleg a nagyapámig lelkes mozirajongó volt. Jómagam egészen a legutóbbi időkig hetenként kétszer jártam moziba; időjárás, helyárrendezés, modern filmművészet sohasem rettentett vissza. Közel a lakásomhoz, a sarkon van egy mozi, a környékbeliek csak kisbüdösnek becézik, bár nem is kicsi. Többnyire ide szoktam volt beülni jól végzett munkámból hazafelé menet, gyakran nem is annyira a film kedvéért, mint megszokásból. A nyolcadik sor szélén van az állandó helyem, ismer a mozi minden dolgozója, a pereces két darab égett sósat mindig félretesz nekem (igazán nem dicsekvésből mondom), s egyszer mintha Elisabeth Taylor is lebiccentett volna felém a vászonról, persze lehet, hogy csak képzelődtem. Ha olykor megesett, hogy nem értettem a filmet, én azt zokon nem vettem, utólag elolvastam a kritikákat, megtudtam én abból mindent az égvilágon. Röviden: én voltam az ideális mozilátogató, igaz, könnyű nekem: felül vagyok a 10, 14, 16, 18 éves korhatáron egyaránt. Körülbelül egy fél évvel ezelőtt kedvenc újságomban egy hosszú cikket olvastam arról, hogy a mozik látogatottsága erősen megcsappant. Rendkívüli módon meglepődtem ezen, mert én eladdig bizony nem vettem észre semmit. Ugyanis én nem csappantam meg, és a kisbüdös törzsvendégein sem vettem észre ilyesmit. Nem tulajdonítottam volna jelentőséget a dolognak, ha néhány nappal utóbb egy másik újságban nem olvasok egy igen érdekes cikket arról, hogy erősen megcsappant a mozik látogatottsága, de senki sem tudja, hogy miért. Kinyitom aznap este a rádiómat, hát éppen valami kerekasztal-beszélgetés folyik arról, hogy miért csappant meg a mozik látogatottsága és hogy mi lehet ennek a magyarázata. Most már nem lehetett kétségem a tekintetben, hogy megcsappant a mozik látogatottsága, s másnap már nem mentem el a moziba, hanem a kávéházba mentem, hogy ott majd nyugodtan gondolkozom azon: mért csappant meg a mozik látogatottsága? Sajnos, rájönni nem tudtam; annyit azonban megsejtettem, hogy valami sajátságos kortünetről van szó, mert éppen aznap állt az újságban egy hosszú cikk arról, hogy világszerte megcsappant a mozik látogatottsága. „Nézd, Árpi – mondtam ekkor magamnak, tudniillik ez a nevem –, itt van végre az ideje annak, hogy egyszer már te is haladj a korral." Ugyanis már sokszor vetették a szememre, hogy nem gondolkozom korszerűen, nem vagyok képes magamévá tenni a legújabb eszmei áramlatokat, ízlésem és gondolkozásom betokosodott, s noha még harmincéves sem vagyok, rövid hajat és nyakkendőt hordok. „Neked is meg kell csappannod, Árpi! – mondtam magamnak – , ha nem akarsz lemaradni a kor jellemző és világméretű áramlatairól." Így azután – nem csekély lelkierővel – abbahagytam a moziba járást, a nyolcadik sor szélén azóta is üres a helyem, találkoztam is tegnapelőtt a jegyszedővel, kérdezte, mi az, hogy újabban nem járok moziba, mondtam, hogy világjelenség, mondta, hogy tudja, és mind a ketten szomorúan bólogattunk. Szabad időmben újabban azon töprengek, hogy mért csappant meg a mozik látogatottsága, de képtelen vagyok rájönni, sajnos. Mozi helyett futballmeccsre járok, nemsokára kezdődik a futballbajnokság, de ezen még gondolkozom, mert éppen tegnap olvastam egy nagy cikket arról, hogy a futballmérkőzések látogatottsága is erősen megcsappant.