A BOLDOGSÁG KÜSZÖBÉN

– Nos hát, Annuska, elhatároztam, hogy egybekelünk, ha magácska is úgy akarja.

– Úgy akarom, Imre. S ha arra gondolok, hogy mily boldogok leszünk, könnyek futják el a szememet.

– Így legyen. Biz az szép dolog lesz, hogy amidőn megtérek hivatalomból kicsiny otthonunkba, az én takaros kis feleségem meleg vacsorával fogad.

– Így lesz, Imre. Mielőtt munkahelyemről hazamennék, meg fogom vásárolni a vacsorára valót. S ha nem érkezik túl korán, kész vacsorával fogom várni.

– Annuska, nekem gondom lesz rá, hogy ne érkezzem túl korán. Én előbb egy órácskára be fogok térni egy kávéházba.

– Maga oly jó hozzám, Imre.

– Ne szégyenítsen meg, Annuska, ez a legkevesebb. És együtt fogunk reggelizni is, ugye?

– Igen, Imre. A házban van tejcsarnok, már hatkor lehet tejet kapni, Imre. Mire maga megborotválkozik, kész lesz a kávé, Imre.

– Mindig ily szorgos asszonykára vágytam, Annuska. S vacsora után majd összebújunk, Annuska.

– Ha nem lesz nagyon türelmetlen, Imre.

– Majd én újságot olvasok, amíg maga mosogat, Annuska. Nem fogok a konyhácskájában lábatlankodni, Annuska.

– Maga oly jó hozzám, Imre. És vasárnap?

– Vasárnap sem fogok lábatlankodni, Annuska.

– Süthetek, főzhetek zavartalanul, Imre?

– Igen, Annuska. Számíthat rám.

– Maga engem meg akar ríkatni, Imre.

– S ha aztán megérkezik a kis trónörökös, akkor majd nekilát, hogy felnevelje, ugye, Annuska?

– Hát persze, Imre. Fiút fogok szülni magának, Imre.

– Maga meg akar ríkatni, Annuska. Hogy fogok sietni a meccsről haza, hogy láthassam, hogyan fejlődik a gyermek, Annuska!

– Maga oly jó hozzám, Imre!

– Biz az én kis feleségem hideg vízbe se tegye bele a kisujját, Annuska ... Apropó ... Vállalja a nagymosást is?