EGY LELKIISMERETES DOLGOZÓ
– Mondja, Birizlay kartárs, kérdezhetek magától bizalmasan valamit?
– Hát persze. Nem vagyunk jó kollégák? Miről volna szó?
– De kettőnk között marad, ugye?
– Számíthat rám. Nos?
– Milyen hivatalban dolgozunk mi?
– Hogyhogy milyen hivatalban? Nem értem.
– Mi a dolga annak a hivatalnak, ahol mi dolgozunk?
– Úgy értsem, hogy maga nem tudja, milyen hivatalban dolgozik?
– Esküszöm, hogy nem.
– Hány éve jár be ide minden reggel?
– Még csak négy.
-- És hogy került hozzánk?
– Ajánlott valaki.
– És aki ajánlotta, nem mondta meg, hogy hova ajánlja?
– Nem. Csak egy levelet adott Bőhmneky igazgatóhoz. És felvettek.
– És Bőhmneky igazgató se mondta, hogy mi a hivatal dolga?
– Nem. Csak azt mondta, hogy kétezer-egyszáz forint lesz a fizetésem, és a számlamásolatokat kell egyeztetnem.
– De hát úgy tudom, hogy maga igen jól dolgozik.
– Én is meg vagyok elégedve. Csak az bánt, hogy nem tudom, milyen hivatal ez tulajdonképpen.
– Ez példátlan eset. Még sohasem nézte meg a táblát a kapu alatt?
– Valami hét tábla van kint. Mit tudom én, hogy melyik a mienk?
– És a kollégáitól sohasem hallotta, hogy milyen hivatalban dolgozunk?
– Én a munkámat végzem, és nem figyelek a fecsegésekre. A munkámhoz nekem nem kell tudnom, hogy mi a hivatal dolga, sőt, egyenesen semmi közöm hozzá. Csak a kíváncsiság nem hagy békén. Ugyan, árulja már el.
– Példátlan eset. Hogy valaki négy éve dolgozik egy helyen, felveszi a fizetését, sőt a jutalmakat is, és nem tudja, hogy ... Már ne is haragudjék, Trepp kartárs, de példátlan eset .. .
– Megmondja vagy nem?
– Megmondom. Nem titok elvégre. Ahol mi dolgozunk, az a Központi Halstatisztikai Intézet, közvetlenül a Vízügyi Tröszt alá rendelve. Nem árt, ha megjegyzi magának.
– Ez biztos?
– Úgy tudom, igen. Miért?
– Mert nekem is ez volt az érzésem, de tegnap estefelé a Váci utcában egy ház kapuján ezzel a felirattal láttam egy táblát, s ezek szerint a Központi Halstatisztikai Intézet ott van.
– Áthelyeztek volna minket?
– El tudom képzelni. Honnan tudhatnánk bizonyosat?
– Megmondom. De maradjon köztünk a dolog. Hívja fel a tudakozót, és kérdezze meg, kinek a száma a 688-788. Aztán szóljon be nekem, mert most már én is kíváncsi vagyok.