A CSALFA NŐKRŐL

– Nem győzöm csodálni, hogy milyenek a nők. Fantasztikus. Más jelzőt nem tudok rá.

– Maga is észrevette?

– Igen. Most, hogy jegyben járok Iluskával, közelebbről látom a dolgokat. Fantasztikus. Az ember néha meg sem érti őket.

– Mégis: mi történt?

– Tulajdonképpen semmi. Elbúcsúztam tőle tegnap este kilenckor, és fél tizenegykor csókolózni láttam egy vadidegen alakkal a Városligetben.

– Biztos, hogy ő volt?

– Csak megismerem a mátkámat! Egyébként még vissza is köszönt.

– És maga mit csinált erre?

– Mit csináltam volna? Továbbmentem. Álljak oda vitatkozni vele?

– Szerintem csak féltékennyé akarta tenni magát.

– Én is erre gondoltam. De honnan tudta, hogy én késő este arra fogok menni? Évek óta nem is jártam a Ligetben.

– De hát akkor mi lehet a magyarázat?

– Fogalmam sincs. Pedig ok nélkül nem csókolózik egy nő a Ligetben. Két héttel az esküvője előtt. Még valahogyan érteném a dolgot, ha nem éppen tegnap mondta volna, hogy szeret.

– Hm. Így már csakugyan rejtély. Nem lehet, hogy valami közeli rokona volt az a pasas?

– Ez volna a legkézenfekvőbb. Csakhogy az én Iluskám lelencgyerek volt. Semmiféle rokona sincs.

– Hátha van egy törvénytelen fia, akit eltitkolt?

– Erre is gondoltam. Csakhogy az én mátkám most lesz huszonegy éves, az illető pedig legalább negyvenéves volt.

– Talán a fogadott fia volt.

– Ez is az eszembe jutott, de ki van zárva.

– Miért?

– Mert az illető angolul beszélt. Mért fogadott volna az én mátkám örökbe egy angol férfit?

– Annak sokféle oka lehet.

– Igen, igen, de akkor említette volna. Nem tudom elképzelni, hogy az én Iluskám elhallgatta volna előttem, hogy van egy fogadott angol fia, aki jóval idősebb nála. De jó, tegyük fel, hogy a fogadott fia volt, akit csókolgatott. Mért későn este a Ligetben?

– Annak sokféle oka lehet. Az illető például teremőr a Mezőgazdasági Múzeumban, ott lakik.

– Erre is gondoltam. De hát mért lenne egy teremőr angol?

– Már megbocsásson, de az, hogy angolul beszélt, nem jelenti azt, hogy nem tud magyarul. Hátha csak angolórát adott az anyjának? Erre nem gondolt?

– Dehogynem. Csakhogy az én Iluskám mostanában németül tanul.

– Honnan tudja?

– Ő mondta.

– Hátha nem mondott igazat?

– Micsoda? Maga el tudja képzelni, hogy az én menyasszonyom hazudik? De most már aztán takarodjék innen, míg szájon nem vágom!