A LÁNYOK NEVELÉSÉRŐL

– Mondja csak, Korpásné, igaz, amit hallok? Maga elengedte a lányát egy fiatalemberrel a moziba, méghozzá az utolsó előadásra?

– Igaz, Borsosné, igaz. Sőt nem is először.

– És nem fél, hogy a kislány rossz útra tér?

– Nemigen félek. Hiszen rossz útra térni délután is lehet. Az én kislányom már tizennyolc éves, világos fejű, érett nő, akinek egészséges ítélete van az emberekről, a világról, az erkölcsről és általában mindenről.

– Hahahaha! És ha téved? És ha utólag kiderül, hogy tévedett? Akkor mit fog csinálni?

– Meg fogok lepődni és el fogok keseredni. Mi mást csinálhatok?

– Furcsa anya maga. Hogy mi mást csinálhat? Vigyázhat a lányára. Én például vigyázok. Ha este moziba megy egy fiatalemberrel, megyek velük én is. Megyek én

– És közéjük ül?

– Nem. A fiú mellé. Az is teljes biztonságot ad.

– És ha délután sétálnak a ligetben?

– Akkor is megyek velük. Tegnap is milyen szép sétát tettünk a Városmajorban, nem is gondolná. A gyerekek az izotópokról diskuráltak, én meg örvendeztem, hogy milyen komoly, erkölcsös lányom van.

– És ha tavasszal kirándulni mennek, teszem azt a Dobogókőre?

– Megyek velük. Az én lányom egy percre sincs egyedül. Majd ha asszony lesz, akkor igen.

– És hogy bírja a gyaloglást maga, Borsosné?

– Én biciklin követem őket. Ők mennek elöl, és népdalokat énekelnek, én megyek utánuk biciklin.

– És mit szólnak ehhez a fiatalok?

– Örülnek neki, úgy látom, mert sokat nevetgélnek. Higgye el, csak így lehet vigyázni egy lányra. Legutóbb is, amikor a Hűvösvölgybe mentünk, mi történt? Az első kerekem defektet kapott, s mialatt a gumit pumpáltam, ők eltűntek egy kanyarodóban. Amikor utolértem őket, a fiatalember éppen kezet csókolt a lányomnak. No, lett is haddelhadd! Azóta mindig viszek magammal spárgát, hogy megkötözhessem őket, ha valami baj éri a biciklimet.

– És ki végzi ezalatt az otthoni teendőket?

– A férjem. Szerencsére már nyugdíjban van, s így én minden figyelmemet a lányom nevelésének szentelhetem.

– És fiúk sohasem jönnek magukhoz?

– Jöhetnek. De ilyenkor a férjem kint ül az előszobában, és belépőcédulákat osztogat. Megfelelő igazolás nélkül hozzánk ugyan senki sem jöhet be.

– Én ezt a szigort meg tudom érteni, bár nem helyeslem. Hogy mi jár a kislány fejében, azt úgysem tudhatják .. .

– Mért ne tudhatnánk? Most vettünk részletre egy elektronikus gondolatolvasó gépet, s azt éjjel a kislány ágya mellé tesszük. Én meg egész éjjel figyelem a gépet, hogy mit mutat.

– És mit mutat?

– Minden a legnagyobb rendben van. A kislányom tegnap éjjel például a kör négyszögesítéséről álmodott. Esküszöm, alig tudtam a könnyeimet visszatartani. Higgye el, Korpásné, nagy megnyugvás ez nekem. A maga lánya most például hol van? Nem is tudja, mi?

– De tudom. Elment holnapra koncertjegyet venni, neki meg az udvarlójának.

– Atyaisten! Mi lesz abból a lányból? Hiszen a koncert tizenegy után végződik!

– Hát aztán. Hazakíséri a fiatalember.

– Atyaisten!

– És a maga lánya? Az most például hol van? – Hol lehetne? Otthon, a férjemmel. Várják az orvost.

– Beteg a férje?

– Nem a férjem. A lányommal van valami. Túlságosan meghízott elöl. Gondolom, a sok édességtől.