AZ IGAZSÁGRÓL

– Azért hívattam magát, Pilisi kartárs, mert a fülembe jutott, hogy maga tegnap reggel meglehetősen furcsa beszélgetést folytatott Mecsekivel, a beosztottjával. Elmondaná, miről beszéltek?

– Készséggel, csoportvezető kartárs. Mecseki bejött hozzám, és vitatta egy intézkedésem helyes voltát. Erre megmagyaráztam, hogy én a felettese vagyok neki, az intézkedéseimért én vállalom a felelősséget, tehát akármennyit is vitatkozhatunk, a végén amúgy is nekem lehet igazam.

– Hm. És ezt ön helyes álláspontnak tartja, Pilisi kartárs?

– Igen. Úgy vélem, hogy túl sok időt fecsérelünk el látszatvitákra, holott eleve bizonyos, hogy annak lesz igaza, aki magasabb beosztásban van.

– Ez nagyon vitatható nézett, Pilisi kartárs. Sőt. Azt is mondhatnám, hogy antidemokratikus nézet, ha erősebb kifejezéseket akarnék használni. Nem gondolja?

– Nincs kizárva, csoportvezető kartárs. Lehet. Sőt. Bizonyára. Ha ön mondja, egészen biztosan.

– Nahát. És most távozhat. Köszönöm.

– És erre maga mit mondott, Börzsönyi kartárs?

– Megmagyaráztam Pilisinek, hogy azért, mert ő a felettese Mecsekinek, még korántsem bizonyos, hogy neki van igaza.

– Szóval, ön úgy véli, hogyha Pilisi kiad egy utasítást, akkor utána még meg kell vitatni a dolgot Mecsekivel?

– Én ezt nem mondtam, főcsoportvezető kartárs. Csak azt mondtam, hogy nem mindig annak van igaza, aki magasabb beosztásban van. Egyébként Pilisi is elismerte, hogy igazam van.

– Nyilvánvalóan azért, mert maga a felettese neki. – Nincs kizárva, főcsoportvezető kartárs.

– Ugye. Ebből a példából is láthatja, hogy mindig annak van igaza, aki magasabb beosztásban van.

– Legyen szabad megjegyeznem .. .

– Tudom, hogy mit akar mondani. Azt, hogy Pilisinek Mecsekivel szemben nem volt igaza, noha a felettese neki, magának azonban Pilisivel szemben igaza volt, de nem azért, mert a felettese neki, hanem azért, mert kettejük közül maga képviselte a helyes nézetet. Igaz?

– Szórul szóra. Hogyan tetszett kitalálni, főcsoportvezető kartárs?

– Mert jól ismerem a maga helytelen gondolkozásmódját. Maga régi híve az egyenlősdinek, Börzsönyi kartárs. Ez nem helyes. Vegye tudomásul, hogy a felesleges viták igenis kerülendők. Aki felel az intézkedésért, annak joga van dönteni az intézkedés helyessége felől. Meghallgathatja a beosztottja véleményét, de vitatkoznia nem kell. Pilisinek tehát igaza volt, és csak dicséret illetheti, amiért helyes álláspontját volt bátorsága határozottan leszögezni. Én legalábbis így látom a dolgot, Börzsönyi kartárs.

– Őszintén szólva most már én is így látom, főcsoportvezető kartárs.

– Nahát. És most távozhat. Köszönöm.

– Mondja, Mátrai kartárs, hogyan jutott eszébe ez az őrültség? Maga, aki főcsoportvezető, éppen maga akarja visszaplántálni hozzánk a személyi kultuszt? Hogyan mondhatta Börzsönyinek azt, hogy a beosztottjával senki sem köteles vitatkozni?

– Úgy éreztem, hogy ez a helyes álláspont, osztályvezető kartárs.

– Hát mi egy felettes? Atyaisten? Csalhatatlan? Mint a pápa? Még hogy egy felettessel nem lehet vitatkozni! Ilyet mondani!

– Kérem, osz .. .

– Itt nincs min vitatkozni, Bakonyi kartárs.

– Kérem, osztályve .. .

– Mindenkivel lehet vitatkozni. Ebben a kérdésben vitának nincs helye!

– Kérem, osztályvezető kartárs, csak azt akarom mondani, hogy önnek teljesen igaza van.

– Na látja. Tehát nem mindig a felettesnek van igaza, ugyebár?

– Bizony nem mindig. De most önnek van igaza.

– Meggyőztem?

– Meg tetszett győzni, osztályvezető kartárs.

– Na, látja. Ezért hasznos minden vita. Igaz?

– Igaz.

– Nahát. És most távozhat. Köszönöm.