BUÉK!

– Boldog új évet kívánok!

– Boldog új évet kívánok!

És rázzák egymás kezét önfeledten, és elragadtatással néznek egymás szemébe, és csakugyan és őszintén és lelkük legmélyéről kívánnak boldog új esztendőt egymásnak; mert az embereket ilyenkor áthatja valami igaz jóság, elérzékenyülnek az idő könyörtelen múlásától, elömlik rajtuk valami konok és duhaj optimizmus; legbelül azt súgja nekik egy hang, hogy ha ők őszintén kívánják a boldog új évet, akkor az új év boldogsága számukra is őszintén kívántatik, s az nem lehet, hogy e kölcsönös jóság eredménytelen maradjon.

Én is kívánok boldog új évet mindenkinek. Személyesen, levélben, telefonon, sürgönyileg. Aki ilyenkor elém kerül, annak boldog új évet kívánok, ha nem tudom megelőzni a másikat, akkor viszontkívánom. S engem éppen a jókívánságnak ez a pazar áradása késztet tűnődésre ezúttal, éppen ez a válogatás nélküli jóság hoz zavarba. Hogy tudniillik az ember egyforma lelkesedéssel, egyformán igaz szeretettel kíván boldog új évet mindenkinek. Ilyenkor szólal meg bennem valami incselkedő, kaján ördög: „Mondd, öregem, nem furcsa, hogy te boldog új évet kívánsz a macskának is meg az egérnek is?"

Mert itt valami tragikus ellentmondás van, mit tagadjuk? Nyilvánvaló, hogy ha a macskának boldog új évet kívánok, akkor azt kívánom neki, hogy fogja meg az egeret, s az egérnek akkor lesz boldog az újesztendeje, ha őt a macska nem tudja megfogni. S ha szembejő velem így szilveszter táján Pézsmapüspöky Ervin, ez a derék, tisztességes, csupa szív, de reménytelenül tehetségtelen drámaíró, s én boldog új évet kívánok neki, akkor azt kívánom, hogy legújabb drámáját adja elő a Nagybudapesti Kisszínház. És akkor szembejő velem Létalapy Róbert, a Nagybudapesti Kisszínház igazgatója, s én boldog új évet kívánok neki, de neki akkor lesz boldog új éve, ha nem adja elő Pézsmapüspöky gyatra fércművét. És boldog új évet kívánok a csinos és roppant kívánatos Mancikának, akinek akkor lesz boldog az új éve, ha végre nőül veszi őt Alamáry Elemér, akit négy éve szeret egyre lankadatlanabbul. Én azonban tudom, hogy nem illenek össze, mert Mancika maga a tisztesség, ellenben Alamáry Elemér maga a hamisítatlan pesti linkség; ennek ellenére is boldog új évet kívánok e megbízhatatlan fiatalembernek, akinek legforróbb reménysége az, hogy az új esztendőt is megúszhatja lagzi nélkül. És boldog új évet kívánok Frész Attilának, aki a Huzalfinomító Tröszt igazgatóhelyettese, s akinek akkor lesz boldog az új éve, ha nevezett vállalat igazgatója, a szájtáti, tutyimutyi, gerinctelen, nyimnyám és korrupt Zaklaticska Ernő végre lebukik; ez azonban nem akadályoz meg engem abban, hogy ne kívánjak őszintén boldog új évet Zaklaticska Ernőnek, aki már három éve próbálja áthelyeztetni a minden lében kanál, mindenben a vállalat érdekeit tekintő Frész Attilát.

No de hát mit tegyek? Végtére is nem nyomozhatok le mindenkit, akinek boldog új évet kívánok, hiszen még májusra sem készülnék el a munkával! Pedig úgy lenne jó. „Ááá, jó napot, Krémföldi kartárs, megint elkezdünk egy új esztendőt, igaz-e? Mik a tervei az új évre, mesélje csak el nekem ... Áááá, nagyon szép, nagyon okos tervek ... És persze mindezt tisztességes úton, ugyebár, munkával, szorgalommal, becsületesen ... semmi aknamunka, ugyebár, semmi suskus, semmi kártevés, nagyon szép, nagyon helyes, gratulálok, és látja ezek után tiszta szívből kívánok magának boldog új évet ..."

Sajnos, ez nem megy. Globálisan kell boldog új évet kívánnom mindenkinek. Pézsmapüspökynek csakúgy, mint Létalapynak, Mancikának csakúgy, mint Alamáry Elemérnek, Frész Attilának csakúgy, mint Zaklaticska Ernőnek, s a macskának csakúgy, mint az egérnek.

Legfeljebb azt teszem hozzá gondolatban, hogy az egérnek azért mégiscsak boldogabb új évet kívánok, nem sokkal boldogabbat, csak egy egészen picivel boldogabbat, csak annyival, amennyi ahhoz kell, hogy beérjen a lyukba, mielőtt a macska utoléri.