SZÓBÓL ÉRT AZ EMBER

– Kedves főnök kartárs, nagy kérésem van.

– Halljuk. Ki vele.

– Szeretném őszintén megmondani a véleményemet önről. Tíz percet kérek erre a célra.

– Készséggel, kedves barátom. De mondja csak: mért éppen ma? Ha jól tudom, tizenhét éve dolgozik a kezem alatt, és ilyesmi eddig még csak az eszébe sem jutott.

– Eszembe jutott többször is, de nem volt bátorságom hozzá. Ugyebár, tetszik tudni, hogy hét gyerekem van és két idős anyám, tudniillik az apám második feleségét is én tartom el. Így aztán szükségem volt az állásomra.

– Értem. És most már nincs szüksége az állására.

– Nincs, főnök kartárs. Igen kedvező fordulat következett be az életemben.

– Igazán? Gratulálok. Éspedig?

– Örököltem.

– De hiszen ez pompás dolog! És mennyit?

– Másfél millió dollárt, tessék elképzelni. Egy nénikémtől, aki 1896-ban vándorolt ki Amerikába, s azóta egyfolytában spórolt.

– Igen tekintélyes összeg. Mihez kezd vele?

– Először is megmondom önnek a véleményemet. Aztán veszek egy családi házat a Rózsadombon, kocsit is veszek meg egy vitorláshajót is. Kutyatenyésztéssel fogok foglalkozni, de csak kedvtelésből. A kitenyésztett kutyákat nem adom el, mert a pénzre nem lesz szükségem, hanem szabadon fogom ereszteni őket.

– Nagyon szép gondolat. Nos, lássuk, mit kíván mondani nekem?

– Röviden csak annyit, hogy ön egy .. .

– Bocsánat, csak egy pillanatra ... Már megérkezett az örökség?

– Még nem. De már értesítést kaptam, hogy folyamatba tették az ügyet. Azzal biztatnak, hogy két hét alatt ideér a pénz. A Nemzeti Bank is sürgeti, hiszen tetszik tudni, hogy devizára szükségünk van.

– Persze, persze. No, csak folytassa.

– Szóval, röviden csak azt akartam mondani, hogy ön egy .. .

– Egy pillanat ... Ne vegye rossz néven, hogy félbeszakítom, de remélem, tudja, hogy az örökösödési adó igen nagy, azonfelül a dollárt természetesen hivatalos kurzuson fogják számolni, egy részét kezelési költség címén levonják, aztán az átutalási díj sem csekélység, lejön még belőle az ügyvédi költség, az ellenőrzési hányad, a kincstári dézsma, a bélyegilleték és a késedelmi bírság. Persze, így is szép summa marad, csak úgy mondom. Szóval? Folytassa.

– Szóval ... kedves főnök kartárs ... ön egy- .. .

– Egyébként még csak annyit, hogy a kutyatenyésztés nem a legjobb ötlet. A tenyészkutyák igen könnyen megbolhásodnak, ne feledje. Nem tudott valami jobbat kitalálni? Nagyon rövid a maga fantáziája, kedves barátom, mindig is ez volt a legfőbb baja. Így aztán persze a munkáját sem tudja megfelelően végezni, nem leleményes, nem találékony, és eltotojázza az idejét. Kutyatenyésztés! Nevetséges. Kész röhej. No, csak folytassa, nem akarom megzavarni.

– Talán majd máskor, főnök kartárs ... Letelt a tíz perc, amit kértem ... Sok a munka ... majd máskor.. .

– Na jó. Hát majd jelentkezzék.

– Igenis, majd jelentkezem. De egyet azért kérdezhetek, ugye?

– Halljuk, ki vele.

– Hogy tetszik lenni?