PSSZT!

– Szeretnék magának elmondani valamit Csopakinéról .. .

– Lekötelez vele. Holnap este néhány barátom látogat el hozzám, ha a történet érdekes, azzal fogom szórakoztatni őket.

– Ne tréfáljon. Szavát kell adnia, hogy amit mesélek, nem mondja tovább. Senkinek.

– Erről szó sem lehet. Sőt. Biztosíthatom afelől, hogy mindenkinek elmesélem.

– Kényes természetű ügyről van szó. Ha továbbadja, családi dráma lehet belőle. Nos?

– Nyíltan beszélek: lehet, hogy ismeretlen embereket fogok megállítani az utcán, s azoknak is elmondom Csopakiné történetét.

– Szóval nem kíváncsi rá?

– Dehogynem. Alig várom, hogy belefogjon.

– Tehát hallgatni fog?

– Amíg maga beszél. Aztán tovasietek, és mindenkinek elmondom.

– Akkor nem mesélem.

– Úgy is jó. Hát akkor a viszontlá .. .

– Várjon. Nem érti, hogy visszakerülhet a dolog Csopakiné fülébe?

– Persze. Jómagam fogom elmondani neki.

– Nagy ég! S azt is megmondaná, hogy tőlem hallotta?

– Hát persze.

– Különös ember maga. Lemond egy izgalmas, bizalmas és érzéki történetről? ígérje meg, hogy legalább egy fél évig nem meséli el senkinek.

– Sajnos, nem ígérhetem meg. Még ma terjeszteni kezdem.

– Miért viselkedik ilyen idétlenül?

– Őszinte vagyok. Mások diszkréciót fogadnának, de ők is elmesélnék.

– De hát így végül is nem jut hozzá Csopakiné történetéhez!

– Alighanem téved. Magának nem az a fontos, hogy én ne meséljem el senkinek, magának az a fontos, hogy maga elmesélje nekem. Halljuk.

– Ígérje meg, hogy legalább az Eximpex dolgozóinak nem mondja el .. .

– Hahaha! Ha tudni akarja, ők lesznek az elsők.

– Lehetetlen alak maga. Legalább nőknek ne mesélje.

– Ugyan kérem. Egyenjogúság van. Nőknek is mesélni fogom.

– Szörnyű, hogy mit művel velem. Tébolydába akar juttatni életem delén? Tudja, mit? Adja szavát, hogy szőke nőnek nem mondja el.

– De elmondom. Szőkének is.

– De szőke elvált asszonynak nem. Helyes?

– Szőke elváltnak is.

– Miért kínoz? Mit vétettem magának? Ide hallgasson! Ha megígéri, hogy nem meséli el olyan szőke elvált asszonynak, aki a jobb lábára egy kicsit biceg, akkor elmondom.

– Csakhogy én elmesélem. El biz én. No halljuk.

– Hát nem! Nem! Csak akkor mondom el, ha szavát adja, hogy legalább Makovnik Alizkának nem mondja el.

– Nem is ismerem. Hol lakik?

– Pata utca hetven.

– Várjon felírom. Úgy, köszönöm. Neki is elmondom.

– Még neki is?

– Neki is. Bizony, neki is.

– Kétségbeejtő. Ki vagyok szolgáltatva magának. Szóval ide figyeljen ... Tegnap délután hatkor Csopakiné...