KICSI

Bár jómagam egy hitvány kis puszedlit sem tudnék megsütni, a cukrászat kérdéseiben meglehetősen otthonosan mozgok. Mint fogyasztó a cukrászok termelvényeivel kerülök gyakori kapcsolatba, mint közíró pedig magukkal a cukrászokkal. Érthető tehát, ha behatóan tanulmányoztam azt az újsághírt, amely egy nagy cukrászat vezetőjének letartóztatásáról számolt be. Ez az illető nem egészen másfél év alatt nem egészen félmillió forint értékű nyersanyagot lopott ki a fennhatósága alá tartozó süteményekből. Nagy szó ez, ha meggondoljuk, hogy másfél év milyen kevés idő, hogy félmillió milyen sok pénz, s hogy egy szelet torta milyen kicsi, még akkor is, ha őt egy talpig becsületes cukrász alkotja. Széles körű tapasztalataim alapján abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy fel tudom sorolni: mit válaszolt volna nekem a fent említett pernahajder, ha neki, személyesen neki lobbantom szemére tortáinak véznaságát. íme:

1. Udvariasan

– Hol kicsi ez a torta? Mért kicsi ez a torta? Ha alacsonyabb a szokásosnál, akkor szélesebb. Ha keskenyebb a szokásosnál, akkor magasabb. Biztosíthatom, hogy a köbtartalma megvan. Nem mérhetünk meg minden egyes szelet süteményt az elvtárs szilvakék szeméért, érdekes.

2. Ridegen

– Tortáink a törvényes méretben és kivitelben létesülnek. Ha uraságod a három forintjáért meg akarja tölteni a bendőjét, menjen el egy népbüfébe, és egyék babfőzeléket!

3. Derűsen

– Lehet, hogy ez a puncsszelet valamivel, valamicskével, egy-két milliméterrel kisebb a kelleténél, de az a dobos amott például sokkal nagyobb. Nem vagyunk gépek, kérem, dolgozó emberek vagyunk, ugyebár, tessék belőle kettőt venni, hehehehe.

4. Önérzetesen

– Ha nem tudná a kartárs, ez minőségi cukrászat. Süteményeink drágán vásárolt importmandulával és valódi marokkói szultánvajjal készülnek az igényes fogyasztók részére. Ez, kérem, minőségi cukrászda, ha a kartársnak a mi süteményünk kicsi, tessék máshová menni, itt srégen szemben van egy mennyiségi cukrászda. Ajánlom magam.

5. Reakciósan

– Hát mi tagadás, kicsi. De miért, kérem? Mert a központból újabban már csak afgán lisztet kapunk, mert ki törődik a fogyasztóval, ugyebár? Az afgán lisztért bort adunk (azért nincs bor, kérem!), az afgán liszt nem kerül devizába, de az afgán lisztből készült sütemény, kérem, gyorsan összezsugorodik. Ez a minyon itt, kérem, ma reggel még akkora volt, mint az öklöm, most meg már szégyellem eladni. Ez a helyzet, kérem.

6. Ellenkezőleg

– Hogy a tortáink kicsinyek? Kíváncsi volnék uraságod világszemléletére. Melyik politikai pártnak volt ön tagja 1945 előtt, hogy most a néphatalom tortáit kifogásolni merészeli? Vegye tudomásul, uram, hogy a mi süteményünk csak ahhoz az új lakónegyedhez képest kicsi, amelyik most épült itt nem messze tőlünk. Nem önt láttam én a harmincas években olyan sokszor Hitler Adolf társaságában?

7. Őszintén

– Persze hogy kicsi, kérem. Már hogyne volna kicsi, amikor én a nyersanyagból mindent kilopok, s amit én más irányú elfoglaltságom miatt kilopni nem tudok, azt kilopja a helyettesem. Villát és autót vettem a lopott anyagokból, amiről én a kapitalizmusban még csak nem is álmodozhattam volna, mert az első kiló ellopott vaj miatt úgy rúgott volna ki a főnököm, hogy a lábam se érte volna a földet. Ebben a süteményben jóformán semmi sincs, ez, kérem, csupán kalkulációból készült. Hogy kicsi? Csuda, hogy egyáltalán van.