BEREZNAY TIBOR SZOMORÚ TÖRTÉNETE

1

Alacsony, pókhasú, kerek fejű, teljesen kopasz fiatalember volt Bereznay Tibor. Ötdioptriás szemüvegét vastag fekete keretben viselte. Orra rendkívül hosszú és hegyes volt, szája, ha mosolygott, fülétől a füléig ért. Ilyenkor elővillantak egészségesen fehér, de lapát nagyságú és előreugró fogai, két szeme viszont nyomtalanul eltűnt arcának zsírpárnái mögött. Nyaka nagyon vékony, keze-lába rövid és esetlen mozgású volt. Kellemetlen hangja mintha még mindig mutált volna, és pöszén beszélt. Egyetlen porcikája sem volt, mely ne lett volna rút. Ilyen szerencsés külsővel áldotta meg az ég Bereznay Tibort.

Tudniillik nem említettem még, hogy Bereznay színész volt, pontosabban előadóművész, még pontosabban: komikus. Kedves, együgyű dalocskákat énekelt a mindennapi élet kérdéseiről, közértről, villamosról s a hivatalok packázásairól. Sikere mindig és mindenütt az eget verte. Ha megjelent a függöny előtt, példátlan küllemének láttára a közönség már a hasát fogta nevettében. Ha pedig megszólításával tüntette ki a nézők valamelyikét, vagy leszólt a nézőtérre, hogy „na, marhák, mit énekeljek nektek?" – a hatás leírhatatlan volt. Önmaga rútságáról nagy előszeretettel énekelt, s ilyenkor csámpásan járt-kelt a színpadon, noha egyébként járása ha délceg nem is, de mindenesetre kielégítő volt. Ha valamilyen esztrádműsor plakátján a neve megjelent, a jegyek már a nyomdában elkeltek, ahol a plakátot nyomták. A nők bolondultak érte. Egy huszonkét éves gyönyörű asszony otthagyta miatta orvos férjét és három gyermekét. Bereznay azonban két héttel később szakított vele, mire az asszony meghasonlott, és a titkos prostitúció karjaiba szédült. Ott is halt meg, mindenkitől elhagyatva.

2

Nem sokkal aztán, hogy harmadik autóját megvásárolta, és kétemeletes villáját építeni kezdték a Városligetben, egy hétfő reggel Bereznay borotválkozás közben tűnődve hajolt közelebb a tükörhöz. Lehetséges, hogy orra nem olyan hosszú és kevésbé hegyes, mint tegnap volt? Elhessegette magától e riasztó víziót. Másnap reggel azonban újabb meglepetés fogadta, amikor a tükörbe nézett. Fogai, melyek még előző nap is merészen előreálltak – oly mértékben, hogy csukott szájjal is tudott harapni –, szemmel láthatóan visszahúzódtak, s kevés híján függőlegesen helyezkedtek el az ínyében. Ekkor gyorsan felöltözött, és egy neves orvoshoz hajtott.

A tudomány azonban tehetetlen volt. Bereznay rohamosan szépült. Amikor naponta félkilót fogyott, s látni kellett, hogy a mértéktelen csokoládéfogyasztás sem segít rajta, elhatározta, hogy külföldi orvosokkal próbálkozik. Az ügy fontosságára való tekintettel persze huszonnégy óra alatt kapott útlevelet, és Londonba repült, ahol két hétig kilincselt a legjelesebb biológusoknál. Eredményt azonban nem ért el. Amikor elutazott, százötvenhat centi magas volt. Százhetvennyolc centire nőtt, mire visszaérkezett Budapestre.

A tragikus folyamat megállithatatlannak bizonyult. Haja kinőtt, látása tökéletesen rendbe jött, beszédhibája olyannyira eltűnt, hogy a Rádió „Szép magyar beszéd" című adására sürgönyileg hívta be.

Együgyű dalocskáival ez idő tájt már jóval szerényebb sikert aratott, s amikor egyszer leszólt a nézőtérre, hogy „na, marhák, mit énekeljek?", egy önérzetes postatiszt a színpadra ugrott, és felpofozta. A jelenet viharos sikert aratott, mert a többi néző azt hitte, hogy a dolog így volt megbeszélve. De Bereznay tudta, hogy a siker már nem az övé, hanem a postatiszté, és érezte, hogy mindennek vége.

Végső kétségbeesésében kísérletet tett, hogy örökre elveszített rútságát mesterséges eszközökkel pótolja. Naponta borotváltatta a fejét, pöszített, bandzsított, és hajlott háttal énekelt, a közönséget azonban nem tudta megtéveszteni. A közönség tudta, hogy ez a rútság már nem az igazi, erőltetettnek és hamisnak érezte azt, és szeretetét a művésztől csakhamar megvonta. A Filharmónia ez idő tájt már csak ritkán szerződtette, s igen szerény gázsival.

Bereznay ekkor elhatározta, hogy szerepkört változtat. Régi mulasztását pótlandó, beiratkozott a Színművészeti Főiskolára, s fényes eredménnyel elvégezte azt. A vizsgaelőadáson Hamletet adta, s a jelenvolt szakemberek megállapították, hogy rendkívüli tehetség. A megnyerő külsejű, karcsú, magas színészt a Szatymazi Tájszínház szerződtette tagjai sorába, fájdalom azonban nem jutott szóhoz, mert ebben az időben mutatták be Szatymazon a Csókos tengerészek című nagyoperettet, mely három évig ment egyfolytában.

Bereznay végképpen elkeseredve úgy határozott, hogy otthagyja a színházat. Menyasszonya, egy helybeli pékmester vonzó lánya, máshoz ment nőül, s egy alacsony, sánta, nála hat évvel idősebb varrónőt vett feleségül. Mint versmondó még fellépett néhányszor itt-ott (Vergiliust, Heinét, Reviczkyt tolmácsolta különösen szépen), de egzisztenciális okokból eladói állást kellett vállalnia egy falusi népboltban. Itt élt haláláig feleségével és kisfiával, akiről egyébként azt beszélik, hogy feltűnően hasonlít a helybeli állomásfőnök idősebbik bátyjához.