INFLUENZA

Szóval, vizsgáljon meg, drága jó doktor úr, de nekem aztán ne mondja, hogy influenzám van, meg hogy idén ilyen az influenza. Mert én ugyan nem vagyok orvos, drága jó doktor úr, én azt nem tudom megmondani, hogy mi bajom van, de hogy ez nem influenza, az biztos. Hogy mi fáj? Mindenem fáj, doktor úr, és ha nyelek, még a fülem is fáj, de az egyébként nem. És nézze csak, doktor úr, tűzforró a kis testem, most mértem magam, harminchét négy, szóval rossz a hőmérő. És ha köhögök, a fejem hátsó fele majdnem szétesik, és egyébként két számmal kisebb a mellkasom a szükségesnél, és minden belső szervem úgy szorong bennem, hogy borzasztó. Hogy étvágyam van-e? Hát rendesen megebédeltem, ha azt étvágynak lehet nevezni, hogy az ember eszik. De hát miért ne ettem volna, drága jó doktor úr, amikor tudom és érzem, hogy a reggelt már úgysem érem meg. Hát csak kacagjon, drága jó doktor úr, majd nem kacag, ha reggel özvegyem telefonálni fog önnek, ho ... Jó, jó, már felülök .. .

(Közönyös arccal megkopogtat, benéz a számba, megnézi a pulzusomat, és azt mondja, tipikus influenza.)

– De drága jó doktor úr, ne mondja, hogy influenza! Mondja azt, hogy nem tudja, mi bajom, mert hiányzott az egyetemről, amikor az én betegségemről szó esett, vagy mondja azt, hogy titokzatos ismeretlen kór támadta meg a szervezetemet, de azt ne mondja, hogy influenza. Hiszen olyan nehéz minden végtagom, hogy alig tudom mozdítani, és a nyakam már meg is merevedett, hát mi a hullamerevség, ha nem ez? Ne csodálkozzék, kedves jó doktor úr, hogy egy kicsit kétségbe vagyok esve, de szerettem volna élni még, tavasz van és minden. És pont most kell jönnie egy ilyen, kegyetlen kórnak, amely elvisz, és pont most kell lennie egy náthajárványnak, ahova engem is be lehet sorozni, ahelyett hogy azonnal a Magyar Tudományos Akadémiára szállítanának, és az ország valamennyi tudósa konzíliumot tartana mellettem. Látja, így kell elpusztulnom nyomorultul, fájlalva minden porcikámat ... Tessék? Hogy vegyek be két aszpirint, és reggelre nem lesz semmi bajom? Nem, kedves uram, valóban nem lesz semmi bajom reggelre, sőt én magam sem leszek reggelre, csak a két aszpirin lesz, mert nem veszem be. Nem teszem magam nevetségessé ezekben a tragikus órákban, kedves jó doktor úr. Jaj ... látja, itt végig a csont a lábszáramban onnan fel a hasfalban egyetlen éles fájás ... jaj ... és a fejem ... ez influenza? Ez influenza? Micsoda? Hogy már hőemelkedésem sincs? Persze hogy nincs. A testem már kihűlőben van, nos, isten áldja meg, doktor úr, maga nem tehet róla, hogy ezt influenzának nézte ... Küldjön be két tiszta zsebkendőt ... Igen ... Rémes ... ilyen fiatalon, erőm teljében ... Még élhettem volna.