BARLANGÁSZOK

Nem arról van szó, hogy én barlangászok, hanem arról van szó, hogy feljöttek a barlangászok. Vagyis jelen karcolatunk címe nem ige, hanem egy főnév többes száma. Az olvasó szíves figyelmét azért hívom fel erre, mert ez a szó eleddig ismeretlen volt. Én legalábbis nem ismertem. Megnéztem a magyar nyelv legújabb értelmező szótárát, abban sem találtam. Felütöttem a jó öreg Ballagi értelmező szótárát, abban sem leltem. Sebaj. Sajtónk forgalomba hozta ezt az új szót, s jól tette; a bátor és vállalkozó szellemű barlangkutatók, akik négy teljes hetet töltöttek a budai barlang mélyén, távol a világtól és szeretteiktől, mindenképpen megérdemlik, hogy vállalkozásukat új szóalkotás hirdesse. Négy hetet rostokolni a sötét és kietlen barlangrendszerben – ez már döfi! Én ugyan nem vállalkoztam volna rá, valamilyen ürüggyel kitértem volna előle, akárhogyan noszogattak volna is.

A hír, hogy nyolc barlangász leszáll a barlangba barlangászni, annak idején váratlanul ért, bevallom. A magamfajta tépelődő természetű ember ilyenkor töprengeni kezd: hát ez mi? Mért kell e kisded csapatnak lemenni a barlangba egy hónapra? És ilyen hirtelen. Mi van e furcsa expedíció mögött? Már megint mire készülnek illetékesek? Mert hogy élelemmel, sátorral s temérdek más himmi-hummival felszerelve nyolc fiatalember egyik óráról a másikra ok nélkül nem mászik le egy barlangba, ebben bizonyos voltam. Amíg egy szakember értésemre nem adta, hogy az expedíciónak geológiai, biológiai és barlangászati jelentősége van, addig sok minden megfordult az én fejemben. Talán bizony egy új pinceszínház alapjait rakják le? Attila koporsóját keresik? Számos új aluljáró építése van előkészületben, s azt vizsgálják, hogyan alkalmazkodik az ilyesmihez az emberi szervezet?

Ma már persze értek mindent, és örvendek, hogy a lelkes barlangászok – mint azt az alapos orvosi vizsgálat kiderítette – kitűnő egészségben érkeztek vissza a felszínre. Örvendek, de egy cseppet sem csodálkozom rajta. Semmi sem tesz jobbat az idegrendszernek, mint egypár hetes kikapcsolódás. A barlangászok barlangásztak – annyit, amennyihez kedvük volt –, ettek, ittak, aludtak, beszélgettek, s időnként – amikor telefonon fentről érdeklődtek – jelentették, hogy semmi baj, jól vannak. Azt meghiszem.

Én ezt a harminc napot itt fent töltöttem, s mondhatom: nem volt könnyű. A napi hőmérséklet állandóan ingadozott, viharos szelek fújtak, emiatt kínzó fejfájások gyötörtek, egyszer csaknem lelöktek az autóbuszról, nem ment a munka, ötfelvonásos történelmi tragédiámat azzal küldte vissza a Ceglédi Nagyszínház, hogy nem elég mulatságos. Mariska néném kitagadott, mert nem helyeztem el sztriptíztáncosnőnek egy lokálban, névtelen levélben azt írták, hogy a mások ötleteit lopkodom, vásároltam egy pár cipőt s még sok más kellemetlenség is ért, minek untassam vele az olvasót? Volt úgy, hogy a legszívesebben odarohantam volna a barlang lejáratához, s lekiáltottam volna: „Halló, barlangászok! Nincs még egy hely odalent?"

Megyek is, és megvizsgáltatom magamat orvosilag, hogyan vészeltem át ezt a harminc napot?