VIZSGÁLJÁK

Olvastam az újságban, hogy vizsgálják. Nem először olvastam, nem is másodszor. Már számtalanszor olvastam, hogy vizsgálják. De akárhányszor olvasom is, úgy tudok örülni neki, mintha először olvasnám. Nagyon okos dolog, hogy vizsgálják, nagyon jó dolog. Hogy ilyen következetesen vizsgálják. Nagyon helyes. Vizsgálni, vizsgálni, vizsgálni!

Mármint a presszókávé minőségét vizsgálják. Hogy benne van-e az előírt kávémennyiség. Mert annak benne kell lennie, azt a fogyasztó megfizeti. Kiszállnak az ellenőrök a presszóba, egyszerű fogyasztóknak álcázva. Kérnek egy duplát, és elviszik. Kémcsőbe öntik, vegyelemzik, gondosan elmélyülten, tudományosan. Mennyi benne a kávé, mennyi benne a víz, mennyi a rezsi, mennyi a haszon. Engem ez fellelkesít.

Nem arról van szó, hogy jobb lesz-e a kávé a vizsgálattól. Az más kérdés. Ami fellelkesít, az az, hogy törődnek a fogyasztóval. Igen, a törődés. Nagy dolog.

Mert ahhoz, hogy a kávét megvizsgálják, ahhoz sok mindenre szükség van. Mindenekelőtt egy intézményre, melynek a kávé vizsgálata a feladatai közé tartozik. Az intézménynek helyiségre, telefonra, berendezésre és sok egyébre van szüksége. Ezt mind meg kellett szervezni. És szükség volt dolgozókra is, persze. Olyanokra, akik vizsgálnak, olyanokra is, akik megmondják, hogy mit kell vizsgálni, s olyanokra is, akik megmondják, hogyan kell vizsgálni. Amikor mindez együtt volt, csak akkor lehetett hozzáfogni a kávé vizsgálatához.

Ismétlem: nem arról van szó, hogy jobb lesz-e a kávé a vizsgálattól. Az más kérdés. Nem ide tartozik. Ami fellelkesít, az: a tudás. A tudás nagy dolog. Biztosan tudni valamit; ritka, de nagyszerű dolog.

Jómagam is szoktam vizsgálni a pesti kávét, bár meglehetősen primitív vizsgálati módszerrel, mert nem vagyok szakember, lombikjaim, vegyszereim nincsenek. Van egy nagy lyuk közvetlenül az orrom alatt, oda öntöm be a duplát. Ez a lyuk egy csőben folytatódik, ezen lecsurog a megvizsgálandó feketekávé egy tartályba. Ebből a tartályból számtalan vezeték fut széjjel, s közülük egy csomó összeköttetésben áll azzal a szürke masszával, melyet egy erős csontdobozban a nyakamon mindig magammal viszek. Na mármost: ha a megvizsgált kávéban benne van az előírt mennyiségű őrlemény, akkor az említett szürke massza egy kicsit bizsereg, s így jelzi, hogy szabálytalanság nem történt. Csakhogy ez a szerkezet – bár elmés – nem megbízható. Labilis, elavult, könnyen befolyásolható. Ellenben a vegyelemzés abszolút hiteles eredményt ad. Az én módszerem csak azt jelezheti, hogy a kávé nekem nem felel meg. A hivatalos ellenőr módszere bizonyíthatja, hogy a kávé az előírásnak nem felel meg. Amit én csak sejtek – hogy tudniillik az őrlemény nincs benne a kávéban –, azt az ellenőr tudja, az jegyzőkönyvbe kerül, az maga a Bizonyosság.

Hangsúlyozom: nem arról van szó, hogy a vizsgálattól a kávé általában jobb lesz. Az más kérdés. Nem ide tartozik.