KIMUTATÁS

Csütörtök reggel felhívott valaki telefonon, s anélkül, hogy megnevezte volna magát, így szólt: „Mondja, szerkesztő úr, olvasta, hogy a tegnapi két futballmérkőzésen negyvenezer néző volt?" Nem kedvelem a névtelen telefonálókat, ezért megkérdeztem: „Kivel beszélek?" Erre azt mondta: „Tegnap hétköznap volt, munkanap. A két mérkőzést egy időben játszották, és fél négykor kezdték mind a kettőt. Ebből az következik, hogy a negyvenezer ember legkésőbb három órakor elindult a meccsre!" Most már erélyesebben kérdeztem: „Kivel beszélek?" Erre azt mondta: „Számításom szerint összesen nyolcvanezer munkaóra ment veszendőbe. Márpedig ennyi idő alatt igen sok mindent lehet termelni. Mi a véleménye erről?" Újabb követelésemre, hogy most már haladéktalanul nevezze meg magát, letette a kagylót.

Azonnal világos volt előttem, hogy egy provokátor akart a karmai közé keríteni, egy jellemtelen fickó, aki valamilyen okból nem örül annak, hogy nálunk a testedzés olyannyira népszerű dolog. El is határoztam rögvest, hogy nem térek napirendre rosszhiszemű bujtogatása fölött, ellenben felveszem az odadobott kesztyűt, s megvizsgálom, kikből is állt az a bizonyos negyvenezer ember. Abból a feltevésből indultam ki, hogy hazám dolgos népe a lógást elítéli, megveti, sőt, nem is ismeri, s ebből következően a negyvenezer ember nem az aktívan dolgozók sorából került ki. Lelkiismeretes és minden részletre kiterjedő kutatásaim ezt a feltevésemet fényesen igazolták. Íme, a kutatás:

Mindezek alapján, egy néző lógott a munkahelyéről. Beismerem, hogy az illető én voltam. Ezzel azonban meg is van a negyvenezer.