97. FEJEZET

BÁR AZ EGÉSZ létesítmény nagyon nagy volt, lakó– körletekkel, konyhákkal, gyengélkedővel, könyvtárral, irodákkal, osztálytermekkel és más szakhelyiségekkel, a legkeményebb kiképzőrész a Gyilok-hegyen belül két hatalmas acélhengerben foglalt helyet. Ezeket párhuzamos részekre, szekciókra osztották, és a két hengert egy nagy központi csarnok választotta el egymástól. Ha az ember egyszer belépett a hengerbe, folytatnia kellett az útját egészen a henger másik végén levő utolsó szekcióig. A masszív ajtók becsukódtak az illető mögött, és nem engedték vissza. Az ajtót kitámasztani sem lehetett, mert akkor a következő ajtó nem nyílt ki. Ez arra szolgált, hogy a tétova újoncok kénytelenek legyenek a feladatra koncentrálni és előrehaladni. Stone terve egyszerű volt. Belép a jobb oldali hengerbe, és végigmegy rajta. Ha nem találja ott a prédáját, akkor a középső csarnokon keresztül visszamegy, és átvizsgálja a másik hengert.

Stone lassan haladt a csarnokon át az első ajtóig. Egyet elintézett közülük, vagyis maradt még öt, plusz Friedman, aki alighanem a legjobban képzett az egész bandában.

Nem érzett lelkifurdalást, amiért rászedte a barátait. Ha valaki esetleg odavész Annabelle és Caleb kiszabadítása közben, az csak ő lehet. Ez az ő csatája volt, nem a többieké. Elég barátját elveszítette már. Eltökélte, hogy aznap este egyet sem fog elveszíteni.

Végigpörgette emlékezetében a kiképzési szekciókat. Lőtér az első, ahol több százezer lövést adott le az alatt az év alatt, amit itt töltött. Miközben az ember célzott, minden elképzelhető figyelemelterelést bedobtak. Jó kiképzés volt ez, hiszen kinn a való életben sem léteztek tökéletes és idilli körülmények a lövéshez.

A lőtér után egy olyan helyiség következett, amely az FBI Akadémián található híres Hogan-sikátorhoz hasonlóan volt berendezve. Stone és társai itt gyakorolták azt, amit a tanteremben tanultak. Ez után következett a laboratórium, ahol a pszichológiai tesztelés történt. Elképesztő kínzások folytak itt, amelyek célja az egyes emberek tűréshatárának meghatározása volt. Stone látott itt acélkemény férfiakat sírni, mikor a technikusok zsibbasztó játékokat űztek az agyukkal, amely, bármennyit edzik is, soha nem olyan erős, mint az ember teste. Vannak kipróbált módszerek az izmok növelésére és erősítésére. Az elme azonban más, azt nem lehet olyan könnyen felfújni. Itt pedig minden újoncnak voltak különböző rejtett mentális defektusai, amelyek a legváratlanabb pillanatokban ugrottak elő. Ettől aztán az illető elájult, kudarcot vallott vagy ordított dühében. Stone mindezt átélte.

A labor után egy sor fogda következett. Stone nem tudta, kiket tartottak ott fogva, és nem is akarta tudni. Ha Caleb és Annabelle nincs ott, akkor folytatja a másik henger átvizsgálásával. Ott csak két szekció volt. Az első egy tartály, tele szennyvízzel. Ha az ember nem tudta, hová kell lépnie a tartály felső részén elhelyezett pallón, akkor beleesett ebbe a trutymóba, onnan kijutni pedig csak komoly élethalálharc árán tudott. A tartály után labirintus következett, amelyet azonban Stone ismert, vagy legalábbis reménykedett benne. Az jutott eszébe, hogy vajon Friedman nem készített-e számára egy kis meglepetést.

Hát persze hogy készített. Élvezi az ilyesmit. Tönkretettem a terveit. Van félmilliárd dollárja, amit nem tud elkölteni. Ezért aztán mindent megtesz, hogy kiélvezze a bosszúját. Legalábbis megpróbálja.

De valami megint befészkelte magát az agyába, és azt súgta neki, hogy ennél többről van szó. Szárnysuhogást hallott, amely azt jelezte, hogy madarak fészkelték be magukat a Gyilok-hegybe. Ez már akkor is megtörtént, amikor a létesítményt még használták. Stone meg is szelídített egy madarat, ami közel fészkelt a hálóhelyéhez. Ez volt akkor az egyetlen kapcsolata a külvilággal.

A helyet az 1960-as években építették, és a tervezés azt a kort tükrözte. Még hamutartókat is beépítettek az acélkonzolokba. Bármerre nézett, mindenütt valami reménytelenül idejétmúltat látott. Ám új korában a Gyilok-hegy ultramodern létesítménynek számított. Stone egyszer azt hallotta, hogy az építéséhez szükséges kormányzati forrásokat elrejtették többek között a sertéstenyésztőknek és a textiliparnak nyújtandó támogatások terjedelmes listájában.

Ugyan mi volt az a kis kormányzati trükközés a sonkával és poliészterrel?

Elővigyázatosan beóvakodott a lőtérre. Ez volt az a hely, ahol harminc év elteltével újra embert ölt. Azért tette, hogy a saját és Reuben Rhodes életét megmentse. Pillantása arra a helyre kalandozott, ahol az az ember összeesett és meghalt. A plafonon levő neoncsövek fénye nem volt elég erős ahhoz, hogy Stone lássa, még mindig megvan-e a vérfolt. De legalább a teste nem volt már ott. Kitakarítottak Stone utolsó látogatása óta. Azon gondolkodott, hogy vajon miért nem robbantották fel egyszerűen Gyilok-hegyet, eltemetve soktonnányi acél és beton alá. Talán abban a reményben tartották meg, hogy egyszer még hasznát veszik. Hátborzongató ötlet.

A lámpák működtek, még ha gyengén is. Ez azt jelenti, hogy Friedman rájött, hogyan kell beindítani a régi generátorokat, és egy kis áramot termelni. Előrekúszott, el a cafatokra lőtt céltáblák mellett, és átbújt a csigákon lógó és a táblák mozgatására szolgáló, megereszkedett drótok alatt. Már semmi másra nem gondolt, csak arra, hogy mi vár rá.

A poros padlón megcsikorduló egyetlen lépés hangjára lekuporodott egy pult mögött, amelynél annak idején nap mint nap ott állt, hogy célba lőjön. A hang balról jött, nem több, mint tíz méter távolságról. Stone azon töprengett, hogy vajon mindnyájan nyilakat használnak-e a végső pillanatig. De nem is számított igazán. Ha hagyja, hogy kábítólövedékkel találják el, az is annyi, mintha azonnal meghalna.

Lekushadva hátrafelé került, a pisztolyát felváltva előre és hátra lendítette. Ez a taktika alighanem megzavarta ellenfelét, aki azt hitte, hogy Stone minden egyes padlónyikordulással előremozog és nem hátrafelé. Amikor az illető felemelkedett, hogy lőjön, a célpontja nem ott volt, ahol elképzelte. Stone beleeresztett egy lövedéket a fickó karjába, hogy harcképtelenné tegye. Mikor a sérült karjához kapott, Stone egy tarkólövéssel végzett vele, ügyesen kikerülve az illető golyóálló mellényét.

A fickó szétroncsolt ütőérrel a helyszínen összerogyott.

Stone az ajtót nézte, és fejben számolt. Valószínű, hogy akit az imént lelőtt, csak csali volt, akit azért küldtek be, hogy kicsalogassák. Áldozat az akció sikere érdekében. A normandiai partraszállás is ezzel a módszerrel történt 1944-ben, csak ott ezrekben mérték a feláldozott életek számát. Az ajtó másik oldalán valószínűleg legalább két lövész várta, hogy elkapja.

Így hát Stone várt. Fejben számolta a másodperceket. Türelem. Évekig tanulta elsajátítani ezt az erényt. Kevés ember volt, aki türelmesebben tudott várakozni. Tíz perc telt el úgy, hogy Stone-nak csak a mellkasa mozdult, minden egyes sekély lélegzetvételnél.

Csak az volt a probléma, hogy Friedman és az emberei tudták, hogy ezekben a szakaszokban nem lehetett visszafelé haladni. Az embernek előre kellett mennie. Vajon meddig hajlandók várni? Stone menynyi ideig hajlandó várni?

Hamarosan mindannyian megtudjuk.