39. FEJEZET

STONE FELÜLT, megdörzsölte a szemét és ásított. Kitöltötte az utolsó csésze kávét, majd körbenézett kicsiny birodalmán, mielőtt a szeme megállapodott a csillogó új laptopon. Épp annyira nem illett a kopottas környezetbe, mintha egy Picasso függött volna a falon.

De a McElroytól kapott memóriakulcs tartalma sokkal érdekesebb volt, mint maga a számítógép. Az FBI, egyik emberének halálától sarkallva, rendkívül alapos nyomozást végzett a faiskolában és a lakókocsiparkban. Amit találtak, az nem volt teljesen váratlan, és megerősítette a gyanút.

Stone felidézte magában a főbb pontokat.

Az egyik éles szemű ügynöknek feltűnt, hogy a Kravitz lakókocsijának alapul szolgáló betontömbök közül az egyik világosabb, mint a többi. Ezt elmozdítva egy föld alatti helyiségbe jutottak, ahol bombagyártáshoz szükséges eszközöket találtak, valamint két kosárlabdát, mindkettőt félbevágva.

Kravitz előéletét megvizsgálva arra jutottak, hogy a férfi valóban főiskolát végzett, ahogyan a főnöke, Lloyd Wilder is mondta. De Wilder azt már nem mondta, valószínűleg mivel nem tudta, hogy a fickót korábban kétszer is letartóztatták kormányellenes tüntetéseken olyan ügyekben, amelyek a háborúellenes tiltakozástól az őssejtkísérletekig terjedtek. A mobilján olyanok számait is megtalálták, akiket a kormányzat megfigyelt.

A szomszédjai elmondták, hogy az utóbbi hetekben Kravitz gyanúsan viselkedett, de ezt Stone elvetette, mert a tanúkat gyakran utólagosan befolyásolták a történtek. Nem is volt semmi konkrétum ezektől a tanúktól arra vonatkozólag, hogy miért gyanították, hogy egyszer majd a rendőrség vagy az FBI kopogtat Kravitz ajtaján.

A faiskolában a dolgozók elmondták, hogy Kravitz könnyen hozzáférhetett a juharfához, mielőtt teherautóra rakták és elvitték Washingtonba. Sőt akár munkaidő után is hozzáférhetett, mert kulcsa volt ahhoz a raktárhoz, amelyben a fát előkészítették szállításra. Egy bombát, még akkorát is, mint a kosárlabda, nem lehetett nehéz elrejteni a gyökérlabdában egy olyan tapasztalt szakembernek, mint Kravitz, szólt a jelentés. A megbolygatott részt könnyen vissza lehetett rendezni, és erre jött még a vászonborítás.

Kravitzot puskalövedék ölte meg, amely áthaladt a szívén, azonnali halált okozva. Stone csodálta a lövész szakértelmét, hiszen úgy kellett céloznia, hogy közben Stone és Chapman is lőtt rá. A faiskola titkárnőjével egy.45-ös pisztoly lövedéke végzett. Lloyd Wilder életét sörétes puska oltotta ki, Tom Gross pedig két.45-öst kapott a mellébe. Egyszer sütötte el a saját fegyverét, és a falat találta el.

Két különböző fegyver legalább két különböző támadót feltételezett. A sörétes kissé problematikus volt. Tévedhetetlenül halálos kis távolságról, de igencsak zajos. Pisztolyra lehet ugyan hangtompítót szerelni, de sörétes puskára nem. Mégis, a jelentés szerint senki sem hallott semmit. Mikor ott járt Grossszal és Chapmannel, Stone látta, hogy a faiskola messze fekszik az úttól, így elhaladó autókban aligha hallhatták a lövéseket. A munkások pedig messze voltak, kint a földeken. Az irodaépület alacsony és hosszú volt, a földeken dolgozók elől elzárva a bekötőútra nyíló kilátást. Ráadásul a faiskola amúgy is zajos hely, ahol mindenféle gépekkel dolgoznak az idő nagy részében. Senki sem hallott tehát semmit, mindenkit kikérdeztek, és mindenki így vallott. Az irodában három ember volt, és mind a három meghalt.

Stone hátradőlt és megitta a kávéját, miközben odakint lassan világosodni kezdett az ég.

Kravitz tehát szerepet játszott a bombamerényletben, és megölték, amint a rendőrök megjelentek. Gyors, szakszerű, logikus. Minden bizonyíték együtt, szépen becsomagolva, aláírva, szalaggal átkötve, tessék csak megnézni. De akkor miért támadtak a faiskolában? Lloyd Wilder is részese volt az összeesküvésnek? Erre vonatkozólag nem találtak bizonyíték. Stone pedig emlékezett, milyen arcot vágott a férfi, amikor közölték vele, miért jöttek. Stone látott már épp elég hazugot. Úgy vélte, Wilder nem hazudott. A titkárnő? Hozzá semmilyen szál nem vezetett. Semmi sem utalt bűncselekményre.

Stone lépteket hallott odakintről. Gyorsan lecsapta a laptop fedelét, és sötétség borult a faházikó belsejére. Akárcsak Riley Weaver látogatásakor, előhúzta a pisztolyt és lekuporodott az íróasztal mögé, éppen csak kikukucskálva az asztal lapja fölött. Kissé elege volt a bejelentés nélküli éjszakai látogatókból.

Az ajtónál kirajzolódó sziluett nőé volt. Ez látszott a haj, az arc és a felsőtest körvonalaiból.

Chapman ügynök? Ahhoz túl magas. A haja is túl hosszú.

– Oliver?

Levette az ujját a ravaszról, és felállt.

Pár pillanattal később Annabelle Conroyt látta, amint besétál a faházába, lehuppan a kandalló melletti székbe és dühösen néz fel rá.

– Annabelle, mit csinálsz te itt?

– Beszélgetnünk kell.

– Miről?

– Mindenről. De talán kezdjük azzal, hogy bajban vagy, és szükséged van a segítségünkre.

– Boldogulok egyedül is. És nem akarom, hogy ti... – kezdte óvatosan.

– Mit? – csattant fel a nő. – Nem akarod, hogy mi legyen velünk? Hogy törődjünk azzal, mi lesz veled? Csak azt akarod, hogy együtt eljöjjünk a temetésedre, és azon rágódjunk, hogy mi lett volna, ha másként alakulnak a dolgok? Tényleg azt gondoltad, hogy így lesz?

A férfi leült mellé, és az övébe tűzte a stukkerét. – Nem, azt hiszem, nem gondoltam.

– Jó, mert azért jöttem, hogy elmondjam, segíteni fogunk, akár akarod, akár nem.

– Hogyan? Hogyan tudtok beavatkozni egy FBI– nyomozásba?

– Nem nevezném beavatkozásnak. De különben is: mióta tartasz te attól, hogy belekeveredsz egy hivatalos nyomozásba? Abból, amit tudok rólad, ilyesmivel telt a pályafutásod.

– Ezúttal kissé bonyolultabb a helyzet.

– Miért, mert most a kormánynak dolgozol? Nem hiszem, hogy ez tényleg számít. Mivel pedig a kormány most éppen nem túl elégedett veled, azt hiszem, rád férne egy kis nem hivatalos segítség.

– De még mindig nem tudom, mit tehetne bármelyikőtök is.

– Ez korábban soha nem tartott vissza minket. – A férfihoz fordult, és megenyhült a hangja. – Csak azt mondom, hogy segíteni akarunk. Ahogy te is segítettél nekem és mindenki másnak a jó öreg Teve Klubban.

– De hát már viszonoztál nekem mindent. Nélküled meghaltam volna Divine-ban.

– Ez nem olyasmi, amit fillérre elszámolunk, oda– vissza, Oliver. A barátod vagyok. Bármikor kiállok melletted.

Stone eleresztett egy sóhajt. – Hol vannak a többiek?

– Kint az autóban.

– Gondoltam. Megtennéd, hogy behívod őket? Addig odateszek még egy adag kávét.

– Ne fáradj. Hoztunk reggelit is.

Felállt, miközben a férfi enyhe elképedéssel bámult rá.

– Éljen a Teve Klub! – mondta Annabelle.