93. FEJEZET

HAT ÓRA elteltével Stone és Chapman beköltözött egy üres házba az utca másik oldalán. Mocskos matracok és piszkos injekciós fecskendők jelezték, hogy drogosok használják a helyet, bár úgy látszott, jó ideje nem járt már ott senki. A hátsó bejáraton mentek be, és felkészültek rá, hogy ott tanyáznak, ameddig csak szükséges. Stone kinyitotta a hátizsákját, és átnyújtott Chapmannek egy palack vizet, egy almát és egy karéj száraz kenyeret.

– Te aztán tudod, hogyan kell egy úrileányt kényeztetni, annyi bizonyos. – A nő csak ennyit mondott, mielőtt nekilátott az ételnek.

Kicsit később Stone felfigyelt, amikor a szemközti ház ajtaja kinyílt, és felbukkant Ming egy másik férfi társaságában. Elindultak az utcán és befordultak balra. Stone nyomban szólt Finn-nek.

– Akarod, hogy kövessem őket? – kérdezte Finn.

– Nem. Ebben az időpontban csakis élelemért mehetnek ki. Egész nap bent kuksoltak. Gondolod, hogy esetleg be tudsz lesni azon az ablakon? Ha az infónk helyes, akkor van még benn tíz másik tag, plusz Friedman. De szeretném pontosan tudni a létszámot.

– A hely elég sötét, de van egy negyedik generációs éjszakai távcső nálam.

– Légy óvatos, Harry. Ezek a fickók értik a dolgukat.

– Vettem.

Húsz perccel később Finn jelentkezett. – Két őr van az első emeleten, a délnyugati saroknál. Ébernek tűnnek, de fegyvereket nem láttam. A többiek biztosan a felsőbb szinteken vannak. Ez minden, amit az éjszakai távcsővel ki tudtam venni.

Ezután Knox hívta. – Hé, Stone, mit szólnál, ha tudnánk szerezni egy hőképalkotót?

– Hogyan?

– Ismerem az itteni fiúkat. A francba is, eleve magammal kellett volna hoznom.

– Mennyi idő alatt tudod megszerezni?

– Egy óra.

– Rajta.

Egy órán belül két dolog is történt. Knox visszatért a hőképalkotóval, valamint Ming és társa is megérkezett, és bement az épületbe. Gyorsétteremből származó, nagy zacskókat hoztak magukkal.

Két perccel később Knox megcsörgette Stone mobilját. – Nos, letapogattam az épületet, amennyire csak tudtam. Ez az eszköz áthatol a legtöbb építőanyagon, tégla, vakolat és vasbeton panel nem akadály.

– Hány személyt láttál?

– Hat alakot különítettem el, mindegyiken lágy testpáncél van, ami erősen tompítja a hőjelet, így erősen kiugrik a képen.

Stone nem értette. – Csak hatot láttál? Biztos vagy benne?

– Várj egy picit. Jó, most látok a harmadikon valakit, akin nincs testpáncél.

– Neme?

– A körvonalai alapján nőnek tűnik.

– Friedman.

– Valószínűleg. De én sohasem találkoztam a hölgygyei személyesen. A hőképből amúgy sem lehet azonosítani.

– Kösz, Joe. Harry és te is figyeljetek erősen. – Chapmanre nézett.

– Rendben, a játékosok a helyükön, a helyszín lezárva – mondta a nő. – Akkor most behatolunk erővel, vagy hívunk hivatalos segítséget?

– Van valami oka, hogy ezen a témán lovagolsz?

– Mondhatnám azt is, hogy az aggaszt, hogy esetleg mindannyiunkat lepuffantanak. Igen, amiatt is aggódom. De még jobban aggódom azért, hogy valamelyikünk esetleg elcsábul és olyasvalamit követ el, amit hivatalosan később megbánhat. Egészen pontosan azért, hogy egyikünk elcsábul. – És várakozóan nézett a férfira.

– Akár most is elmehetsz. Senki sem tart vissza.

– Nem ultimátumot mondtam, csak egy állítást.

– Néha nem értelek.

– Csak néha? Csalódott vagyok.

– Mennyi fegyvered van?

– A Walther és a Glock. Négy tartalék tár. Neked?

– Elég.

– Egy sörétes puska, MP-5-ös vagy TEC-9-es jól jönne közelharcban.

– Reménykedjünk, hogy amazok nem így gondolják.

– De biztos lesz náluk egy s más.

– Lehet, de nem biztos. Az ember nem sétálhat keresztül a városon egy egész arzenált cipelve anélkül, hogy a zsaruknak feltűnne.

– Lehet, hogy már korábban eldugták itt.

– Az lehet.

– Még mindig hívhatunk erősítést.

– Még azt sem tudjuk biztosan, hogy Friedman van odabent.

– De van hat rosszfiú. Egy olyan épületben, ahol semmi keresnivalójuk.

– Az is lehet, hogy bérbe vették a házat, és minden joguk megvan ott tartózkodni. Ha pedig már elfelejtetted volna, nekünk sem kellene itt lennünk. Joe és Harry csak szívessegből vannak itt. Én nem hivatalosan. Egyedül neked van plecsnid, és azon is a királynő képe van. Fél évbe is beletelne, mire kimagyaráznánk magunkat a kékruhás fiúk előtt, és mindazon idő alatt valószínűleg rács mögött lennénk.

– Nos, a királynő visszavonta a megbízatásomat, de értem a dilemmádat. Akkor mihez kezdünk?

– Szerintem arra számítanak, hogy most egy cikk következik.

– Vagyis mi cakkolunk?

– Cakkolunk bizony.

Stone elővette a telefonját. – Készüljetek fel – mondta Knoxnak. – Egy órán belül behatolunk.

A CAKK nem egészen a terveknek megfelelően zajlott. Sőt egyáltalán nem a terveknek megfelelően zajlott. Ennek első jele az volt, hogy sem az első, sem a hátsó ajtó nem volt bezárva. Pontosan hajnali kettőkor Finn és Knox berúgták a hátsó ajtót, Stone és Chapman az elsőt. Az ott állomásozó őrök aludtak. A fejüknek szegezett stukkerekre felébredtek ugyan, de csak lassan. Mire Stone és csapata felért a felső emeletekre, a másik négy férfi már ébren volt, és nyújtózkodott.

A terv sikertelenségének következő jele az volt, hogy egyik férfi sem tartotta a keze ügyében a fegyverét. A legutolsó jele pedig az, hogy a nő nem Friedman volt. Ez az asszony idősebb volt vagy húsz évvel, és tökrészeg. Legalábbis nem tudták felébreszteni, horkolt tovább.

A teljesen csalódott Stone-t elfogta a düh. Elkapta Minget a nyakánál, és a falhoz csapta. – Elárulnád, hol van Friedman?!

Ming vigyora kiszámított és fensőbbséges volt. Nyugodtan válaszolt. – Számított magára.

Stone lassan elengedte. Ming körülnézett, a rá és az embereire szegeződő három pisztolyra bámult. Az asszony hangosan horkolt a sarokban egy ócska matracon.

– Számított rám? Személy szerint rám?

Ming bólintott. – John Carr-ra – mondta, és rámutatott. – Az pedig maga. Leírta nekem magát, és megismerem, még így álcázva is. Elárulja a szeme.

Stone sorra végignézett a barátain, Finnen, Knoxon, és végül Chapmanen, mielőtt visszafordult Minghez.

– Busásan megfizetett minket, hogy jöjjünk ide, dekkoljunk itt ebben a régi épületben, néha járjunk körbe, hogy szem elé kerüljünk. Semmi harc. A legkönnyebb meló, amit életemben elvállaltam.

Stone magában káromkodott. Megint rászedték.

Ming megérezte, mi játszódik le benne, és még szélesebben vigyorgott. – Azt mondta nekem, hogy maga okos. Nem veszi be, hogy elment vonattal Miamiba. – Szünetet tartott. – Lakatlan sziget? – tette még hozzá.

– Meg annak az ellenkezője – mondta Stone.

– Úgy van – felelte Ming. – Amikor elvállalunk egy melót, általában jobban fedezzük magunkat. Ennél a melónál a saját hitelzsugámmal vettem a kaját, mert ő mondta, hogy így tegyek.

Újabb elterelés, amit nem vettem észre, mert annyira el akartam kapni. Minden ösztönömet ellenem fordította.

– Miért? – kérdezte.

– Elterelés.

Két csoport – gondolta Stone. – Ázsiai és kelet-európai. Azt hittem, belső és külső védőfal. Hogy legyen tartalék. De erről szó sem volt. Ming csak elterelésnek kellett. De az elterelés alatt mit csinált a másik csapat?

Stone érezte, hogy elhűl.

Olyan nyilvánvaló. Most már olyan nyilvánvaló.

Megacélozta magát, és megkérdezte: – Hová vitték őket?

– Kiket?! – tört ki Chapman.

Stone nem vette le a szemét Mingről. – Hová vitte a barátaimat?

Ming összecsapta a kezét. – Maga tényleg jó. Friedman sejtette, hogy rá fog jönni.

– Hová? – Stone közelebb ment hozzá, és Ming homlokára célzott. – Mondd meg. Most.

Ming továbbra is mosolygott, de egy kis aggodalom is feltűnt az arcán.

– Van elég bátorsága meghúzni a ravaszt ennyi ember előtt?

Stone lassan leengedte a kakast a pisztolyán. – Három másodpercen belül megtudod. – Mikor két másodperc letelt, az ujja a ravaszra simult. – Mikor meghúzom, már nincs visszaút. Halott leszel.

Ming sietősen beszélni kezdett. – Azt mondta, oda, ahol elkezdődött az egész magának és a Tripla Hatosnak. Meg hogy ott is fog véget érni. Csak ennyit mondott. Azt mondta, maga tudni fogja, mit jelent ez.

Chapman felkiáltott. – Oliver, te érted, miről beszél?

Stone lassan elvette a pisztolyt Ming homlokáról. – Igen, sajnos értem.

A Gyilok-hegy. Ahol minden elkezdődött. Számomra.

És ahol minden véget is fog érni.