61. FEJEZET

– VAN VALAMI érdekes? – kérdezte Chapman, amikor látta, hogy Stone a hirdetőtáblát böngészi. A férfi végül talált egy cédulát egy tenyérnyire attól a cetlitől, amit ő ragasztott fel előző este. Elolvasta, gyorsan megfejtve a kódolt választ.

– Igen. Menjünk.

Az út rövid volt, és hamarosan megérkeztek a vegytisztító feletti lakásba. Kopogásukra Adelphia ajtót nyitott, és beljebb tessékelte őket. Leültek. Stone lassan körülnézett. – Nem is tudtam, hogy visszaköltöztél ide.

– Nem is költöztem – mondta Adelphia. Hosszú szoknyát viselt fehér felsővel, és egy zöld gyöngysort. Ezüsttel vegyes fekete haját a tarkóján összefogta. – Csak átmenetileg vagyok itt – mondta, és szünetet tartott. – Meglepett, hogy üzenetet találtam tőled.

– Örülök, hogy a kis rejtjel, amit kidolgoztunk, még mindig működik.

– Miben segíthetek? – tért a tárgyra Adelphia.

– Hogy van Fuat Turkekul?

– Ezért jöttél? Hogy róla kérdezősködj?

– Baj?

– Azt tudom, hogy ráállítottál valakit. Ez Fuat számára nagyon veszélyes lehet.

– A parkra leadott lövések egy kormányépületből jöttek. Szerinted az mennyire veszélyes?

Adelphia hátradőlt, az arckifejezése kiismerhetetlen volt egy kívülálló számára, de Stone tudta, hogy kíváncsi és aggódik.

– Erről meggyőződtetek?

– Igen, kielégítő mértékben.

– De miért mondod el nekem? Én nem veszek részt a nyomozásban. Az én küldetésem Fuattal kapcsolatos, semmi több.

– Mi van, ha a két dolog összefügg?

– Nem tartom valószínűnek.

Chapman, aki eddig csendben üldögélt, most kitört. – De hogyan vetheti el a lehetőséget ilyen könnyedén? Számba kell venni ezt a szempontot is. Különben nem végzi jól az istenverte munkáját.

Adelphia pillantásra sem méltatta. – Nem vártam, hogy ilyen ideges személyt választasz partneredül, Oliver.

– Elveted a lehetőséget, Adelphia? – kérdezte Stone. – Annyira, hogy még csak fel sem készülsz a veszélyre?

Adelphia előregörnyedt. – Fuat minden eshetőségre fel van készülve.

– Eszik, tanít, olvas. Gondolom, mindeközben felkészül, hogy megtalálja Oszamát, még ha hétezer mérföldre van is.

– Ahogy mondták is neked, az akció előkészületi szakaszban van.

– Nagyon is előkészületi szakaszban. Mióta csak a kollégám követi, vajmi kevés előkészületet tett.

– Az nem mindig szembetűnő.

– Valamennyire szembetűnő, Adelphia, a gyakorlott szemnek.

– Mit akarsz mondani tulajdonképpen?

– Azt, hogy amit nekem Fuatról mondtak, talán nem igaz.

– Milyen értelemben?

– Hogy igazából nem is Oszama bin Ladenre vadászik.

Adelphia hátradőlt. Stone észrevette, hogy a bal keze ujjai egy kicsit megremegnek.

A férfi folytatta. – Logikus, nem? Azzal lehetett engem a legkönnyebben mellékvágányra terelni, hogy Fuat a Hitler óta legkeresettebb terroristát akarja felkutatni. Talán arra gondoltál, hogy a név önmagában elejét veszi minden további kérdezősködésnek.

– Úgy érted, hogy nem Bin Ladent üldözi? – kérdezte Chapman.

Stone Adelphiára bámult. – Nos?

A nő felállt, az ablakhoz ment, és kinézett.

– Nincs ott senki – mondta Stone. – Legalábbis senki olyan, akinek köze van hozzám. De lehet, hogy te nem is amiatt aggódsz.

Adelphia visszafordult feléje. – Ne akarj ebbe belekeveredni, Oliver. Tényleg ne. Ezt mint régi barátod mondom.

– Már benne vagyok – mondta Stone, és ő is felállt. – És van még egy kérdésem.

– Nem ígérhetek választ.

– Turkekul nem azért volt a parkban a támadás estéjén, hogy veled találkozzon. De ha nem azért, akkor miért?