55. FEJEZET

MIKÖZBEN ETTEK, Chapman Stone-ra pillantgatott. Ha a férfi észrevette is, nem adta jelét. Vacsora után Chapman felhajtott még néhány pohár mojitót és egy portóit.

Fizettek, aztán Stone megkérdezte: – Van autód?

– Van, de miért nem sétálunk inkább egyet? Szép este van.

– Jó ötlet.

– Tényleg? – kérdezte Chapman mosolyogva.

– Igen. Eleget ittál, egy kis séta segít kitisztítani a fejedet – tette még hozzá furcsa hangon.

Bandukoltak egy darabig, elhaladva éhes, zajos vendégekkel teli éttermek mellett. Autók dudáltak, járókelők siettek mindenfelé.

– Bánt valami? – kerdezte Stone.

A nő éles pillantást vetett rá. – Csak eltöprengtem kicsit. Miért?

– Semmi különös. Az biztos, hogy van min töprengeni.

– Weaver igazgató tényleg nem ment vissza hozzád?

– Azt hiszem, soha nem is fog. Ezért kértem meg Calebet, hogy végezzen egy kis kutatómunkát.

– Most, hogy átnézted, amit talált, mire következtetsz?

– Semmire – ismerte el Stone. – Egyre több a kérdés. – Szünetet tartott. – De Weaver mondott valami fontosat, mielőtt lerázott magáról.

– Mit? – kérdezte Chapman talán egy kicsit túl gyorsan.

– Azt mondta, hogy a dolgok talán nem azok, amiknek látszanak. Azt hiszem, arra gondolt, hogy mindannyian rossz nézőpontból közelítjük meg az ügyet. Ha megtalálnánk a helyes szempontot, akkor talán minden részlet értelmet nyerne.

– Te elhiszed? – kérdezte a nő.

– Nincs okom nem elhinni. Legalábbis egyelőre.

Chapman megállt egy utcai árusnál, és vett egy FBI feliratú sapkát. Mikor Stone zavartan bámult rá, megmagyarázta. – Van egy unokaöcsém odahaza Londonban, aki imádja az ilyesmit.

– Tudja, hogy az MI6-nak dolgozol?

– Nem, ő úgy tudja, hogy számítógépekkel foglalkozom. Ha tudná az igazat, biztos sokkal menőbbnek tartana.

Miközben folytatták sétájukat, újra megszólalt. – Rendben, menjünk újra végig azon, amit tudunk. Fegyvertűz és bomba. A kettőnek talán semmi köze egymáshoz. A Hay-Adams Szálló elterelés volt, a gépfegyvertűz valójában egy felújítás alatt álló kormányzati épületből érkezett. Padilla az életét menti, és közben véletlenül felrobbantja a bombát, amely valószínűleg kosárlabdába csomagolva a fa gyökerei között volt. Ez a fához, onnan a faiskolához vezet minket.

Stone innen folytatta. – A faiskolától John Kravitz– hoz jutunk, aki bombaalkatrészeket rejteget a lakókocsija alatt. Megölik, hogy ne beszélhessen velünk.

Gross ügynököt és a másik két áldozatot egyelőre ismeretlen indítékból gyilkolták meg, bár lehet, hogy Wilder benne volt. A bombának voltak szokatlan alkatrészei is, amelyeket nanobotokként azonosítottak. Több olyan bizonyítékunk van, amelyek szerint vagy az orosz kormány, vagy az orosz kábítószerkartellek vagy mind a kettő áll a dolgok mögött.

– A hispán munkásokat pedig azért tették el láb alól, mert láttak valamit, vagy részei voltak az összeesküvésnek.

– A bomba valódi célpontja pedig még mindig ismeretlen. Számos lehetőség van, de semmi bizonyos.

Chapman megállt, és ránézett. – Rendben, van egy listánk. Kétszer is átnéztük.

– Egyvalamit kihagytunk: Fuat Turkekult.

– De a jelenlétét megmagyarázták.

– Tényleg?

– Sir James magyarázta meg, és tudom, hogy bízol benne, mindannak ellenére, amit korábban mondtál.

– Nem, én azt mondtam, benned bízom.

Chapman halványan elpirult. Stone rábámult egy pillanatig, aztán elfordította a fejét, és az órájára nézett.

– Másik randid van? – kérdezte a nő erőltetett mosollyal.

– Nem, csak kíváncsi voltam, meddig tart, míg végre elmondod.

– Micsodát?

– Amit eltitkolsz előlem.