19. FEJEZET

AZNAP ESTE Stone és Chapman visszaautóztak a férfi faházához. Amikor Stone kinyitotta az ajtót, belépett, és jobbra pillantott, meglátta Annabelle-t, aki a kandalló mellett üldögélt. Miközben bekísérte Chapmant, Annabelle felállt, hogy üdvözölje. Miután bemutatta a két nőt egymásnak, Stone mondani készült valamit, de Annabelle felmutatta az orosz nyelvű könyvet. – Azt hiszem, ezt szeretnéd visszakapni... Még mindig el akarsz menni a... kirándulásodra?

Stone elhúzta a száját, amint a könyvre pillantott. – Vannak a magánszférának határai, Annabelle, és én mindig tiszteletben tartottam a tiedet.

– Ezzel nem fogsz bennem bűntudatot ébreszteni, Oliver, ne is próbálkozz. Nem ismerlek még olyan régóta, és mégis már legalább öt alkalommal majdnem elveszítettünk, ha jól számoltam.

Chapman meglepetten nézett Stone-ra.

– Azt hittem, már nem dolgozik.

Annabelle válaszolt a férfi helyett: – Hát nem is. Úgyhogy képzelje el, milyenek lesznek a halálozási esélyei ezek után.

Stone lerakta a könyvet az íróasztalára.

– Azt hiszem, elég öreg vagyok ahhoz, hogy ezt a döntést magam hozzam meg. Ami pedig a kérdésedet illeti, az utazást elnapoltuk.

– Miféle utazást? – kérdezte Chapman.

Stone válasz nélkül hagyta.

– De most újra a kormánynak dolgozol? – faggatta Annabelle.

– Mint már mondtam, elég öreg vagyok ahhoz, hogy döntést hozzak.

– De miért, Oliver, miért? Mindazok után, amiket tettek veled.

– Tényleg, miért? Azt hiszem, megérdemeljük a választ – mondta egy hang.

Mind megfordultak, és ott látták Reuben Rhodest, Harry Finnt és Caleb Shaw-t a házikó bejáratánál. Caleb Shaw volt az, aki az előbb szólt.

– Mintha csak a francos Waterloo pályaudvaron lennék – dünnyögte Chapman, amint a férfiak bejöttek.

– Nem könnyű ezt megmagyarázni – mondta Stone, maga elé bámulva.

– Legalább annyit mondj, hogy nem ezen az átkozott parkbéli robbantáson dolgozol – követelte Annabelle.

– Éppen hogy azon dolgozik. – Ezt meg Alex Ford mondta, amint ő is bejött a házba.

– Hát ez remek – mondta Chapman. – Asszem ki kell cseréltetnie a zárat a bejárati ajtón.

Alex elhelyezkedett a kandalló mellett. – Mondjam el nekik én, vagy inkább te fogod?

– Mit kell nekünk elmondani? – kérdezte Annabelle.

– Hogy Olivernek ma megbízatást és jelvényt ajánlottak fel. Most már annak rendje és módja szerint felesküdött tagja a szövetségi kormány azon erőinek, amelyek az MI6 részéről itt jelen levő Chapman ügynökkel együtt dolgoznak annak kiderítésén, ki próbálta meg felrobbantani a brit miniszterelnököt.

– Kösz, hogy fenntartod az ügy bizalmas státuszát – mondta Stone, és hűvös pillantást vetett a barátjára.

– Ugyan mióta vannak köztünk titkok? Hányszor fedeztem a hátadat, Oliver? Hányszor kockáztattam érted az életemet és a testi épségemet? Te meg ugyanúgy énértem? – kérdezte Reuben.

– Mindannyian így voltunk vele – tette hozzá Annabelle.

– Ez most más – válaszolta Stone.

– Miért, mert most jelvényed van? – morogta Reuben.

Annabelle tovább ütötte a vasat. – Azokkal álltál össze, akik annyit ártottak neked. Nem látod, hogy mindannyian meg vagyunk döbbenve? Különösen azok után, amik Divine-ban történtek. Hagyták volna, hogy ott rohadj el abban a börtönben.

– Így is lett volna, ha ti nem vagytok, tudom jól – felelte Stone halkan.

– Akkor hát miért? – kérdezte Annabelle újra.

– Ahogy már mondtam is, nehéz megmagyarázni. Talán egyáltalán nem is lehet.

– Mindnyájan arra várunk, hogy megpróbáld.

Stone arca merevebbé vált. – Azt hiszitek, hogy magyarázattal tartozom nektek. De én nem hiszem.

Annabelle olyan arcot vágott, mintha Stone pofon vágta volna. Még a lojális Reuben is döbbentnek tûnt, Caleb meg levegőért kapkodott.

– Hát azt hiszem, ennél több magyarázatra nincs is szükségünk – mondta Annabelle. Megfordult, és kiment.

Reuben ránézett régi barátjára. – Nem ezt érdemelte, Oliver. Egyikünk sem.

– De ennek így kell lennie. Sajnálom, Reuben.

– Pompás. Okvetlenül eljövök majd a temetésedre.

Reuben is távozott. Caleb elindult utána, egy pillanatra megállt, és visszanézett Oliverre. – Ez az egyetlen alkalom, amikor örülök, hogy Milton már nem él. Nem érte meg ezt.

– Remélem, tudod, mit csinálsz – mondta Harry Finn, majd követte Calebet kifelé.

Már csak Chapman és Alex maradt.

Stone a Titkosszolgálat ügynökére meredt.

– Te is azt akarod mondani, hogy rosszul teszem?

– Nem. Felteszem, tudod, mit csinálsz, még ha nekem nem tetszik is különösebben. De van egy kis gond a bombabejuttatási teóriáddal.

– Honnan tudod, mi a teóriánk? – kérdezte Stone. – Úgy emlékszem, nem veszel részt a nyomozásban.

– Technikailag valóban nem. De az ember hall dolgokat.

– Akkor mi a baj a teóriánkkal? – kérdezte Chapman.

– A Titkosszolgálat kutyás egysége előzőleg átfésülte a parkot.

– Pontosan mikor? – kérdezte Stone éles hangon.

– Az időpontban nem vagyok biztos, de gondolom, ti is észrevettétek a kutyás egységet a park északi oldalán.

– Igen, láttuk a videón – válaszolta Stone.

– Na hát, a kutyát nem egészségügyi sétára hozták ki.

– Az egész parkot átfésülték? – kérdezte Stone.

– Igen. Egy kutyának nem tart sokáig.

– A kutya pedig felfedezte volna a bombát – állapította meg Chapman.

– Valami ilyesmi a dolog lényege – felelt Alex.

– Valami olyasmi is a dolog lényegéhez tartozik, hogy egy átkozott bomba felrobbant a parkban – vágott vissza Chapman.

– Én csak azt mondom, amit tudok. Azt hiszem, jobb, ha most én is elmegyek.

– Alex, én nem akartam, hogy a dolgok így alakuljanak – mondta Stone.

– Ja, de mégis így alakultak, nem igaz? Remélem, sikerrel jársz, Oliver, őszintén remélem.

Egy pillanattal később már ott se volt. Hallották, amint beindul az autója.

– Kellemes barátai vannak. Úgy tűnik, tényleg törődnek magával.

– Én is törődöm velük.

– Kik ők valójában?

– Nem érdekes.

– Ki volt a Milton nevű, akit a kis fazon említett?

– Egy barát.

– De meghalt. Hogyan? Balesetben?

– Nem, hanem egy nagy kaliberű puskagolyótól.

Chapman mondani akart valamit, de zümmögni kezdett Stone mobilja. Gross FBI-ügynök hívta. Stone hallgatta egy darabig, majd letette a telefont.

– Megkerült a nő, aki a parkban járt tegnap este – mondta.

– Úgy érti, elfogták?

– Nem. Magától sétált be az FBI-hoz.