Huszadik fejezet

1.

Komoly lázadó alig volt ezek között. Az altisztek csak kényszerből álltak Magiron és Berlac mellé. A legionáriusok és a rabok könnyen hajlottak erre is, arra is, ha cselekvésre adódott lehetőség. Bűnös nincs! Berlac és Magiron parancsát követni kellett a többinek. Felsőbb utasításra cselekedtek. Grison káplár az egyetlen, akit megvasalnak. Gouillaume bizonytalanul ténferegve, de körüljár tízpercenként egy őrjárattal. Libourne merev arccal, de parancs szerint kivont pisztolyával a vízcsap mellett áll.

Elsősorban visszavezetik az öszvéreket. Tiguer átveszi az őrség feletti parancsot. Sirone az udvar közepén áll. Nem szól.

Minkiew magához tér és vizes zsebkendőt szorít a fejére. Odamegy a két mozdulatlan testhez. Felhúzza a szemhéját Magironnak és Berlacnak.

– Fini...

Mindössze ennyit mond, de jobbra és balra csavarja a nyakát, majd lehunyt szemmel görcsösen szétterpeszti az ujjait, és ez csak egy csuklástól múlik el.

Félóra mindössze, és Sirone megkönnyebbülten átadja a szolgálatot Jázon szakaszvezetőnek, azután visszatér az épületbe két tisztjével.

És masíroznak hárman a folyosón. Az irattárból éppen kilépett Ligert, és kenyeret rágott.

– Kész a konyhaív! – jelentette boldogan, és csuklott. – Most átállítom hatvan perccel az órákat, mert kezdődik a nyári időszámítás...