3.

Másnap kérdezgetett. Azért, hogy fenntartsa a hitet. Így történik valami. A többiért. Jó, ha így látják.

A Kornak emlékezni kellett, és Fécamp jegyzett egy kis noteszba.

– Gondolkozzatok! Hová mentetek azon a délelőttön, amikor a robbanás történt?

– Mentünk...

– Jött A Tűzmester, Aki Mindent Tud. Sorakoztunk.

– Én akkor... egy kulacsot töltöttem...

– Kulacs... Kulacs, ez jó szó!...

– Emlékezzetek! – figyelmeztette őket Fécamp.

– Nem akarunk... – siránkoztak kórusban. – Itt biztos... Nem kell A Jó Hír!

– Az Ajtó Nem Nyílik Sehová! Ezt kell hinni!...

– Az igazat kell hinni! – kiáltott a 63-as. – Emlékezzetek...

A Vörös, Akinek Táskája Volt, sima feje tetejét simogatta tenyérrel, és vihogni kezdett.

– Nekem mondta... A Tűzmester: te Bak... Baklin... – örömmel, büszkén nézett körül. – Engem Baklinnak neveztek. Újra tudom!

– Nekem gyerekem volt! – mondta ijedten A Kétfogú, Akinek Kalapja Van.

És sírni kezdtek.

– Emlékszem – mondta valaki a barlang mélyén, és kavicsok zörögtek. – Azt mondta A Tűzmester, Aki Mindent Tud: „Fiúk... baj van... Könnyű menetben...”

– Könnyű menet... könnyű menet... – súgták meglepetten. – Kettős rendek...

– Nem mondta, hogy mi a baj? – kérdezte Fécamp.

– Mondta...

– Sokszor mondta... A szpáhiknak is...

– Akik megvertek...

– Engem rúgtak a földön... – sípolta A Vörös, Akinek Pálcája Lett.

– Mondta, hogy robbanás! Mondta... – Izgatottan összeröffentek.

– Jó! – szólt Fécamp. – Látom az igazságot. Most jöjjön A Kürtös...

– Ő nem volt velünk.

– Mégis jöjjön... Én sem voltam veletek.

A Kürtös jött. Kint a rabok izgatottan súgták: „Kihallgatás... Kihallgatás van... Ez rossz szó...”

Dugó jött. Ijedt volt. A lábfejét nézte előbb, majd lassan megszólalt:

– Gondolkoztam, Fécamp. Annak is jó lesz, aki nem kap kegyelmet. A fő, hogy te vidd A Hírt...

A 63-as arca merev volt. „Ez adta a hamis pénzt” – gondolta dühösen.

– Ne beszélj, csak ha kérdezlek.

– Igen.

– Biztos vagy te, hogy a kecske, amit az én elfogatásom után nyírtál, Jakab volt?

– Igen... A fél szemét forradás jelölte... Ő is emlékezett a forradásra.

– Nem mondta Bochur, hogy a kecskét döglöttnek hitte már?

– Nem. De én szeretlek téged, és jó, ha nem dolgozol... és jó, ha kapsz enni...

– Hallgass! – Gondolkozott. – Carew meddig maradt még veletek?

– Keveset... Ő... egyetemre akart... hogy tanuljon... Mert ott is mindég a kórházban... az orvosnak segített...

Fécamp erőlködve dörzsölte a homlokát.

– Te láttad őt a gyilkosság napján?

– Csak futólag... Őrjáratba vittek... A hadnagy megállította Hagir... koporsóját... És majdnem lövetni kellett... Delet csilingeltek az erődben.

– Mi?! Delet jelzett az erőd... amikor a Raghib Amur téren... volt a koporsó?

– Igen.

Fécamp állt... Szent isten... Most rájött... Megoldotta!... A gyilkosság rejtélyét... és mindent.

– Most eredj, Dugó! És jó lesz neked, ha elfelejtem, hogy te vagy A Kürtös, Aki A Pénzt Adta.

Összehúzott szemmel, furcsa, lapos mosollyal fixírozta Dugót. És a kürtösnek hideg lett a szíve táján.

– Menj!

Azután evett. Ő kapta a legtöbbet. Nem utálta. Keze fejével letörölte szájáról a faggyút.

Valahol megdermedt benne az ember. Cinikus, rideg és önző volt most. És sokszor mosolygott laposan, kegyetlenül.

Éjszaka újra meg újra arról álmodott, hogy megöli Carew-t. Hanyatt feküdt, és a csillagok között látta az angolt. Megfojtva.

Valaki megérintette a vállát.

– Bocsánat, hogy alkalmatlankodom, uram; mégis, mikor fizeti ki ezt a számlát? A Villiers leány kelengyéje.

– Valaki meg fog fizetni érte... – felelte Madam Alfrédnak.

– Nem lehetne valami akontót?

– Jó – mondta, hogy lerázza a bolondot. – Adja ide a számlát, kifizetem.

– Tessék!

Ez csoda volt... Ijesztő!

Madam Alfréd előhúzta a hálókabát zsebéből... A számlát!

– Itt van. Szaldírozva!

Fécamp meredten nézte.

– Most nincs nálam pénz – mondta végre rekedten.

– Majd elsején? Jó. – Eltette a számlát, és sírdogált. – Igazán nem zavarnám, de nagy a rezsi, a boltbér, és szezonon kívül vagyunk...

Egy hiéna üvöltött. Madam Alfréd letörölte a könnyeit. És szipákolt.

– Nehéz manapság.

Egyszer csak búgott a lift. Ez mi?... Éjszaka nem hoznak foglyot!

Csak egy parancs érkezett a felvonó szélén megerősítve.

A 63-as fogoly hajnalban jelentkezik az őrségen. A parancsnok úr intézkedésére:

Tiguer őrparancsnok.

A Völgy érte jött!