2.

Senki mosolygott, amíg én hülyén ott álltam.

– Nem érted? Első napon, amikor megérkeztünk Igoriba, Levin egy marinírozott halat kért. És ráismert volt tanítványára a főzés stílusából! Később őt is bevették a jobb kategóriába... mint mérnök járt igen előkelő öltözékben... Persze hogy ezt a tanítvány tette vele. Aki odaállt marinírozott halat főzni...

– Halat nem jól csinált ez a Brigeron – jegyezte meg a tizedes. – A rablógyilkosok csak nyárson és roston sült húsokat készítettek jól, azt is csak egészen angolosan, az orgazdák és besurranó tolvajok specialitása volt a hal. A nagy Levin pontosan tudta, hogy melyik bűnözőnek mihez van talentuma. Igazi tyúklevest és főtt marhahúsokat a zsarolók készítettek, viszont az édes tésztát, habos dolgokat a leánykereskedők és zsebtolvajok tanulták el hamar.

A rövid eszmefuttatás után egy cellába kísértek.

– Mondd, te mióta tudod, hogy a félszemű képe itt benne van? – kérdeztem Senki Alfonztól.

– Amikor a Teknőben Levin odajött, és megkérdeztem tőle, kinek köszönheti ezt a karriert. Azt felelte, hogy egy tanítványa van Igoriban, aki felkarolta.

– Emlékszem!

– Nahát... Akkor eszembe jutott a könyvben látható fénykép, amely Levint tanítványai körében ábrázolja. Amikor megnéztem a fényképet, rögtön ott láttam a tanítványok között a félszemű mérnököt.

– A Törökkel mi lehet? Már régen meg kellett volna érkeznie.

– Nem tudom. Gyanús.

Majd pont a Török Szultán nem lesz gyanús!

– Gondolod, hogy de Surrenne nem olvasta még a levelet? – kérdeztem később.

– Attól félek, hogy esetleg az sem használ nekünk, ha olvasta.

– Mi? Hogy érted ezt?

– Talán olyasmi történik Igoriban, hogy... amint a tábornok mondta: eltussolják! És akkor bennünket is feláldoznak. Nem veszik tudomásul a levelet. Kidobnak valahová a távoli Szaharába mint szökevényeket.

Lehet, hogy ez a Senki Alfonz megint fejünkön találta a szöget...