A CINKOS

[EL CÓMPLICE]

Megfeszítenek és én vagyok a kereszt meg a szög.

Nyújtják a kelyhet s én vagyok a bürök.

Becsapnak és én vagyok a hazugság.

Megégetnek és én vagyok a pokol.

Magasztalnom kell s megköszönnöm az idő minden percét.

Táplálékom mindaz ami van.

A mindenség pontos súlya, a megaláztatás, az öröm.

Helyeselnem kell azt is, ami bánt.

Jó vagy rossz sorsom mit sem érdekel.

Költő vagyok.

Somlyó György fordítása

TITKOSÍRÁS

[LA CIFRA]

A hold hallgatag barátsága (rosszul

idézem Vergiliust) elkísér

attól a rég elsüllyedt mai naptól

éjszakától vagy alkonytól amelyen

megpillantottad őt immár örökre

egy elporladt kertben vagy udvaron.

Örökre? Jól tudom, valaha egy nap

joggal elmondhatja neked akárki:

Sosem látod viszont a teliholdat.

Lepergetted már a változhatatlan

számú alkalmat mit rádmér a végzet.

Hiába nyitsz ki minden ablakot

a földön. Késő. Többé sose látod.

Élünk, felfedezzük és elfeledjük

az éjszakának ezt a szép szokását.

Nézd csak meg jól. Hátha ez az utolsó.

Somlyó György fordítása