JELEK

[SIGNOS]

Susana Bombalnak

1915 körül egy genfi múzeum teraszán láttam egy harangot, melyre kínai írásjelek voltak rávésve. 1976-ban írom róla e sorokat.

Tudom, e kósza éj megfejthetetlen

magányában lehetnék bronzba vésett

ima, vagy egy mondat, mely máig őrzi

egy élet izét, vagy egy délutánét,

vagy Dzsuang-szi jól ismert régi álmát,

egy napihírt vagy egy példázatot,

vagy egy császárt, ki már csak egy-két szótag,

vagy a világot, vagy titkolt neved,

vagy a talányt, amit hiába faggatsz

az idők és a napok végeztéig.

Bármi lehetnék. Hagyjatok homályban.

Somlyó György fordítása

ALEXANDRIA, KR. U. 641

[ALEJANDRÍA, 641 A. D.]

Az első Ádámtól kezdve, ki látta

az éjt s napot, és kezének alakját,

az emberek regéltek, kőbe, fémbe

és pergamenre rótták mind, amit csak

a föld bezár, és kiformál az álom.

Íme, előttünk áll művük: a Könyvtár.

Mondják, a belézsúfolt kötetekkel

számban nem versenghet a sivatag

homokja, sem a csillagok. Az ember

ha kimerné, el is veszejtené

az értelmet, a merész szemeket.

Íme az elmúlt századok hatalmas

emlékezete: a kardok, a hősök,

az algebra tömör jelképei,

a végzetet irányító planéták

mélyét fürkésző tudás, a varázserejű füvek és csontok csodája,

a vers, melyben a gyöngédség tovább él,

az Istenség magányos útvesztőit

feltáró tudós teológia,

az alkímia, mely sárban aranyt lel,

s a bálványimádók képzelmei.

A hitetlen úgy tartja: aki éget,

felégeti a múltat. Tévedés.

Az ember virrasztó éjei szülték

a könyvek e végtelenét. Ha mindből

egy sem maradna, újra létrehoznák

minden lapját és mindegyik sorát,

Héraklész minden munkáját s szerelmét,

minden szöveg minden olvasatát.

A Hedzsra első századában Én,

Omár, aki leigáztam a perzsát,

s az Iszlámot elterjesztem a földön,

parancsba adtam fegyvereseimnek,

tűz által emésztessék el a Könyvtár,

nehogy elpusztuljon. Áldva legyen

az Isten neve, aki sosem alszik,

és Mohamed, az Ő Apostola.

Somlyó György fordítása

AZ EZEREGYÉJSZAKA METAFORÁI

[METÁFORAS DE LAS MIL Y UNA NOCHES]

Az első metafora a folyóé.

A nagy vizek. Az az eleven kristály,

amely ama kedves csodákat őrzi,

mik az Iszlámé voltak, s mára lettek

tiéd-s enyémmé. A mindenható

talizmán, amely rabszolga is egyben.

A szellem, kit salamoni pecséttel

a rézpalackba száműztek; ama

királyi átok, mely egyetlen-éji

királynőjét a kard ítéletének

adatta át; a hold, az a magányos;

a hamuban tisztálkodó kezek;

Szindbád, eme Másik Odüsszeusz

utazásai, kit űz a kalandvágy

szomja, és isten sem büntet; a lámpa;

a jelképek, mik előre jelezték

a mórok hódítását Rodrigónak;

a majom, melyről kiderül, hogy ember

és tud sakkozni; a lepra-király;

a fenséges karavánok; a mágnes—

hegység, mely szétrobbantja a hajókat;

a sejk és a gazella; a folyékony

gömb, mely alakot cserél, mint a felhők,

a Véletlen önkénye, vagy a Végzet

önkénye szerint, hiszen egy a kettő;

a koldus, aki angyal is lehetne

és a barlang, amelynek neve Szézám.

A második metafora a szőnyeg

mintája, mely a könnyelmű színek

s vonalak kusza káoszát mutatja

a szemnek, véletlen szédületét,

bár titokzatos rend uralkodik rajt.

Mint a Mindenséget, e másik álmot,

az Éjszakák Könyvét is a szerencsés

számok s szokások szövik át meg át:

a hét testvérek meg a hét utak,

a három kádi, s három kívánsága

annak, ki az Éjek Éjébe nézett,

a szerelmetes éjfekete hajzat,

amelyben a szerető három éjt lát,

a három vezír s a három fenyítés,

és mindezeken túl az Úr legelső

és legutolsó száma: az Egyetlen.

A harmadik metafora egy álom,

mit muzulmánok s perzsák álmodának

kapuiban a fátyolos Keletnek,

vagy kertjeiben, mik porrá omoltak,

s amiket tovább álmodik az ember

napjainak véges-végezetéig.

Az Éleai paradoxonához

hasonlóan, más álmot szül ez álom,

s az újra mást és mást, mikből mihasznán

szövődik egy mihaszna labirintus.

A könyvben ott a Könyv. A mit se sejtő

királynő elmeséli a királynak

kettejük elfeledt történetét.

Elmúlt varázslatoktól elragadva

már nem tudják, kik ők. Álmodnak újra.

Negyedik a térkép metaforája,

ama kétes térségé, az Időé,

min leméretnek a növekvő árnyak,

a márványok fokozatos kopása

s a nemzedékek tűnő léptei.

Minden. A hang s a visszhang, mind amit csak

a Kétarcú két ellenarca bámul;

ezüst világok és arany világok

s a csillagok hosszú vigíliája.

Az arabok szerint senki se képes

végigolvasni az Éjszakák Könyvét.

Az Éjszakák az Idő, mely nem alszik.

Olvasd tovább, amíg leszáll az éj, és

Seherezádé elmondja, ki voltál.

Somlyó György fordítása