A SZACUMAI EMBER

A zarándokok között érkezik egy poros, fáradt fiú - bizonnyal messziről jön. Leborul Óisi Kuranoszuké tanácsos síremléke előtti, és fennhangon így szól: "Láttalak, midőn egy kiotói nyilvánosház kapujában feküdtél, és nem sejtettem, hogy uradért forralsz bosszút. Hűtlen katonának hittelek, és az arcodba köptem. Azért jöttem, hogy elégtételt adjak neked." Ezeket mondotta, és harakirit követett el.

A prior fejet hajtott bátorsága előtt, és a kapitányok mellett adott neki sírhelyet.

Ezzel ér véget a negyvenkét hűséges férfi története - azazhogy nem ér véget, mert mi, többi férfi, akik tán nem vagyunk hűségesek, de akik sose veszítjük el teljesen a reményt, hogy egyszer azok leszünk, szavainkkal tovább dicsőítjük őket.

Gajdos Zsuzsanna fordítása

[Forrás: A. B. Mitford: Tales of Old Japan, London, 1912.]

A MERVI HÁKIM, AZ ÁLARCOS KELMEFESTŐ

Angélica Ocampónak

Ha nem tévedek, mindössze négy eredeti hírforrásunk van Al-Moqannára, a khorasszáni Fátyolos (helyesebben: Álarcos) Prófétára vonatkozóan: a) A kalifák történeté-nek kivonatai, amelyeket Baládhuri őrzött meg, b) Az óriás kézikönyve vagy A pontosság és felülvizsgálás könyve, ibn abi Táhir Tárfurnak, az Abbászidák hivatalos történetírójának műve, c) A rózsa megsemmisítése című arab kódex, amely cáfolja ama Sötét rózsa vagy Rejtett rózsa, a Próféta szent könyvének undok eretnekségeit, d) néhány arcmás nélküli pénzérme, amelyeket Andruszov mérnök ásott ki a Kaszpi-tengeri vasút egyik irtványán. Ezeket az érméket a teheráni Numizmatikai Gyűjteményben helyezték el, s perzsa párversek vannak rajtuk, amelyek A rózsa megsemmisítésé-nek bizonyos helyeit foglalják össze vagy helyesbítik. Az eredeti Rózsa elveszett, az 1899-ben megtalált kéziratot, amelyet eléggé könnyelműen közreadott a Morgenländisches Archiv, apokrifnak nyilvánította Horn, majd később Sir Percy Sykes.

A Próféta nyugati hírneve Moore bőbeszédű költeményének köszönhető, amely csupa sóvárgás és ír összeesküvőhöz illő sóhaj.

A SKARLÁTVÖRÖS FESTÉK

A Hedzsra 120. és a Kereszt 736. esztendejében született Turkesztánban az a Hákim nevű ember, akit egykorú földijei később a Fátyolosnak csúfoltak. Szülőhazája Merv régi városa volt, amelynek kertjei, szőlői és ligetei bánatosan nézik a sivatagot. A dél fehér és vakító, ha nem homályosítják el porfellegek, amelyektől fulladoznak az emberek, és fehéres réteg rakódik a fekete szőlőfürtökre.

Hákim ebben a fáradt városban nőtt fel. Tudjuk, hogy apjának egyik fivére megtanította a kelmefestő mesterségre: istentelenek, hazugok és állhatatlanok foglalkozása, ez sugallta pazar pályája első káromlásait. "Arcom színarany (vallja A rózsa megsemmisítése egyik híres lapján), de kiáztattam a bíborfestéket, másnap este megmártottam a fésületlen gyapjút, és harmadnap este átitattam a kész gyapjút, s a szigetek uralkodói ma is versengenek ezért a vérvörös kelméért. Így vétkeztem ifjúságom éveiben, és megmásítottam a teremtett dolgok igazi színét. Az Angyal azt mondta, hogy a birka színe nem olyan, mint a tigrisé, a Sátán azt mondta, a Hatalmas akarta, hogy olyan legyen, s az én ravaszságomat és bíboromat használta fel erre. Most már tudom, hogy az Angyal is, a Sátán is tévedett az igazságot illetően, és minden szín gyűlöletes."

A Hedzsra 146. esztendejében Hákim eltűnt szülővárosából. Összetörve találták az üstöket és az áztatókádakat, valamint egy sirázi szablyát és egy bronztükröt.