SPINOZA

A zsidó, áttetsző finom kezével

csiszolgatja a homályban a lencsét,

hideg az este, tele rettegéssel.

(Az esték mind olyanok, mint az esték.)

De mintha nem is törődne a kézzel,

sem a jácintokkal a gettószéli

sápatag kertben ez a méla férfi,

aki világos útvesztőbe kémlel.

Hírnév nem zaklatja: álomban látott

tükörkép, mely tükröz egy másik álmot,

s a leányzók riadt szerelme sem.

Mítosztól, hasonlattól végre ment lett,

egy nehéz lencsét csiszol: végtelen

térképét a Minden Csillaggal Egynek.

Somlyó György fordítása

SPANYOLORSZÁG

[ESPAŃA]

A szimbólumokon túl,

túl az évfordulók pompáján s hamuján,

túl a beteges nyelvészen, aki a

magát Don Quijoténak álmodó

s végül Don Quijotévé át is vedlő hidalgó történetében

nem az örömet és a barátságot látta meg, hanem az archaizmusok tárát, a közmondások gyűjteményét -

mibennünk élsz, hallgatag Spanyolország.

A nyugati legelőkön, Montanában

vassal átvert vagy puskával leterített

bölény Spanyolországa,

Spanyolország, ahol Odüsszeusz a Hadészba alászállt,

ibérek, kelták, karthágóiak és Róma Spanyolországa,

a skandináv ősöktől származó,

kőkemény vizigótoké,

akik bár kibetűzték Ulfilasnak, a falvak pásztorának

írását, ám el is feledték,

az iszlám, a kabbala

és a Lélek Sötét Éjszakájának Spanyolországa,

az inkvizítoroké, akik

lehajtott fejjel tűrték a hóhér sorsát,

bár lehettek volna vértanúk is,

Spanyolország, amely a hosszú kaland során annyi

tengeri silabizált ki, megzabolázván sok vad birodalmat,

s amely itt, Buenos Airesben folytatódik,

most, 1964 júliusában, estefelé,

a másik gitár Spanyolországa, a szemtelen,

nem az alázatos Spanyolhon, hanem a miénk,

patiok, megszenteli kövű

katedrálisok és kápolnák Spanyolországa,

a férfiasság és tartalmas barátság Spanyolországa,

oktalan vakmerőség hazája -

akár el is feledhetünk,

ahogy saját múltunkat is elfeledjük,

úgyis továbbélsz mibennünk,

a vér otthonos szokásaiban,

Acevedo- és Suárez-őseimben,

Spanyolország,

folyók, kardok és megsokszorozódott nemzedékek édesanyja,

végtelen, végzetes.

Imreh András fordítása

ELÉGIA

[ELEGÍA]

Ó, Borges sorsa:

hajózott a világ tengerein,

vagy az egyetlen, magányos, többnevű tengeren,

járt Edinburghban, Zürichben, a két Córdobában,

Kolumbiában és Texasban,

visszatért múló nemzedékek múltán

nemzetségének ősi földjére,

Andalúziába, Portugáliába meg ama grófságokba,

ahol szász küzdött dán ellen, s vérük keveredett,

eltévedt a nyugodt, vörös londoni labirintusban,

megöregedett sok-sok tükörben,

kereste hiába szobrok márványtekintetét;

vizsgált kőnyomatokat, enciklopédiákat, atlaszokat,

látta mindazt, amit emberek látnak,

halált, szürke hajnalt, pusztát,

hunyorgó csillagot,

és nem látott semmit, vagy szinte semmit,

csupán egy Buenos Aires-i lány arcát,

egy arcot, melynek nincs szüksége, hogy emlékezzenek rá.

Ó, Borges sorsa,

tán nem különösebb a tiednél.

Bogotá, 1963

Asztalos Lajos fordítása