THINGS THAT MIGHT HAVE BEEN

Dolgokra gondolok, amik lehettek volna és sose voltak.

A szász mitológiára, amit Beda nem írt meg.

Az elképzelhetetlen műre, amit Dante pedzeni kezdett,

mikor a Komédia utolsó sorát leírta.

A történelemre, amelyből hiányzik a Kereszt estéje és a bürök estéje.

A történelemre, melyből hiányzik Heléna arca.

Az, akinek szeme nekünk ajándékozta a holdat, s íme, már nincs.

A gettysburgi három napon Dél diadalára.

A szerelemre, amiben nem volt részünk.

A roppant birodalomra, amit a Vikingek nem akartak megalapítani.

A kerék és rózsa nélküli földre.

John Donne Shakespeareről mondott véleményére.

Az Unikornis másik szarvára.

Írország mesés madarára, mely két helyen van egy időben.

Fiamra, aki nem lett.

Somlyó György fordítása

G. A. BÜRGER

Fel nem foghatom,

miért érint annyira minden,

ami Bürgerrel történt

(életrajzi adatai a lexikonban)

az egyik síkföldi városban,

a folyó mentén, melynek csak egy partja van,

s azon pálmafa nő, és nem fenyő.

Másokhoz hasonlón,

hazudott s hazudtak neki,

volt áruló s elárult,

gyakran gyötörte szerelem,

és álmatlan éjek végén

látta a hajnal szürke kristályait,

pedig Shakespeare hangjára lett volna méltó

(amelyben ott van annyi más),

vagy a breslaui Angelius Silesiuséra,

s ő színlelt közönnyel verssorokat csiszolt

korának stílusában.

Tudta, hogy a jelen nem más, csupán

egy tovatűnő morzsája a múltnak,

s hogy feledésből vagyunk gyúrva mind:

oly haszontalan bölcsesség, akár

a Spinoza corolláriumai

vagy a félelem mágiái.

A rest folyó melletti városban, egy

isten halála után vagy kétezer évvel

(egy antik történetre célzok),

Bürger egyedül van, és éppen,

igen, éppen most, verssorokat csiszolgat.

Tótfalusi István fordítása

VÁRAKOZÁS

[LA ESPERA]

Mire majd megszólal a fürge csengő,

nyílik az ajtó és belépsz, ó, szorongva

várva várt te, a világ végtelen

sorát viszi végbe változhatatlan

tetteinek. Senki se tudja ezt a

szédületet kiszámítani, mindazt,

ami a tükörben sokszorozódik,

a nyúló s rövidülő árnyakat,

a távozó s közelgő lépteket.

A homokszemek se tudnák a számát.

(Szívemben csak a vér órája méri

a rádvárás rettegő idejét.)

Mire te megjössz,

egy szerzetes horgonnyal álmodik,

egy tigris elpusztul Szumátrán,

kilenc ember pusztul el Borneóban.

Somlyó György fordítása