TWO ENGLISH POEMS

Beatriz Bibiloni Webster de Bullrichnek

I

A hasztalan hajnal egy kihalt utcasarkon talál: túléltem az éjszakát.

Az éjszakák gőgös hullámok, sötétkék, súlyos hullámok, a hordalék minden árnyalatára festve, valószínűtlen és kívánatos dolgokat hordozók.

Az éjszakák szokása: titokzatos ajándékok és visszautasíások, félig-odaadott, félig-visszatartott dolgok, sötét holdudvarú gyönyörök. Így működnek az éjszakák, én mondom neked.

A hullámverés ma éjjel a szokásos rongyokat és szemetet hagyta rám: néhány gyűlölt barátot csevegésre, álomra zenét és keserű hamu füstjét.

Csupa olyasmit, aminek éhes szívem hasznát nem veszi.

A nagy hullám hozott el téged.

Szavak, bármilyen szavak, a nevetésed és te magad, pimaszul és szűntelenül gyönyörű.

Beszélgettünk és te el-elejtetted a szavakat.

A pislogó hajnal városom egyik kihalt utcáján talál.

Elfordult profilod, a nevedet alkotó hangok, nevetésed üteme: ezeket a becses játékokat hagytad rám.

Megforgatom őket ezen a hajnalon, elhagyom, megtalálom; elmondom a kóbor kutyáknak és a kóbor csillagoknak ezen a hajnalon.

Sötét és gazdag életed...

El kell érjelek valahogy, félreteszem a becses játékokat, amiket rámhagytál, rejtett tekinteted, valódi mosolyod kell - magányos, pajkos mosolyod melyet csak hidegtükröd ismer

II

Mivel tudlak megtartani?

Üres utcákat, reménytelen naplementéket, részeg külvárosok holdjait kínálom neked.

A magányos holdat hosszan bámuló ember keserűségét ajánlom fel neked.

Felajánlom őseimet, halottaimat, a szellemeket, akiket márványban tisztelnek az élők: apám apját, akit Buenos Aires határában öltek meg, tüdejében két golyó, szakállas hulla, tehénbőrbe temették katonái; anyám nagyapját, alig huszonnégy évesen, háromszáz ember élén Peruban - már szellemek nem létező lovakon.

Felajánlom neked könyveim szellemességét, ha van, életem férfiasságát és humorát.

Felajánlom hűségemet hisz hű nem voltam soha.

Felajánlom a magot amit sikerült magamból megmentenem valahogy, a szív lényegét mely szavakkal nem törődik, álmokkal nem üzletel, idő, öröm, balsors nem érintheti.

Felajánlom egy alkonyatkor megpillantott sárga rózsa emlékét, mikor te még meg sem születtél.

Magyarázatokat kínálok magadról, elméleteket magadról, hiteles és meglepő újságokat magadról.

Neked adhatom magányosságomat, sötétségemet, szívem éhét; bizonytalansággal, veszéllyel, bukással próbállak megvesztegetni.

1934

Tóth Éva fordítása