A TIGRISEK ARANYA

[EL ORO DE LOS TIGRES]

 

Amíg eljön a sárga alkonyat,

hányszor fogom bámulni még

Bengália hatalmas tigrisét,

ahogy kiszabott útján föl-le jár

a vasrácsok között,

nem is sejtve, hogy ez a börtöne.

Aztán jönnek majd más tigrisek,

Blake égő tigrise,

aztán jönnek más aranyak,

a szerelmetes fém, amely Zeusz volt,

a gyűrű, mely kilencednapra mindig

kilenc újat szül, s mind újabb kilencet

s ez így megy szakadatlan.

Az évekkel egytől egyig

elhagytak engem a gyönyörű színek,

már nem maradt más,

csak a derengő fény, a konok árnyak

s a kezdet aranya.

Ó, mítoszok és époszok

napnyugtái, tigrisei, csodái,

s ó, még drágább arany, a te hajad,

amely után úgy sóvárog kezem.

 

East Lansing, 1972

 

Somlyó György fordítása

 

AZ ÁLOM

[EL SUEŃO]

 

Midőn az éjfél kongatása még

bőséges idővel kecsegtet,

Odüsszeusz gályáinál mélyebbre szállok

az álom emberi emlékezetének

elérhetetlen tartományaiba.

És e vízalatti tájról

érthetetlen roncsokat emelek ki:

elemi botanikák füveit,

mindenféle fajta állatokat,

holtakkal folyó párbeszédeket,

arcokat, melyek voltaképp álarcok,

és réges-régi nyelvek szavait

s olykor olyan borzalmakat,

melyekhez nappal semmi sem hasonlít.

Minden leszek vagy semmi. Az a másik,

ki úgyis vagyok, s aki ezt a másik

álmot látja: ébrenlétem. Csak néz rá,

kis, rezignált mosollyal.

 

Somlyó György fordítása

 

BROWNING ELHATÁROZZA, HOGY KÖLTŐ LESZ

[BROWNING RESUELVE SER POETA]

 

Ezekben a vörös londoni sikátorokban

rádöbbenek, hogy a legkülönösebb

emberi foglalkozást találtam magamnak,

bár a maga módján mindegyik különös.

Akár az alkimisták,

akik a bölcsek kövét kutatták

az illékony higanyban,

nekem a köznapi szavakból

- csaló cinkelt kártyái, plebs aprópénze -

kell kicsiholnom azt a varázslatot,

mely övék volt, mikor Thor még ihlet volt és mennykő,

villám és imádság.

A mai közbeszéddel

örök dolgokat kell mondanom,

hogy ne legyek méltatlan

Byron hatalmas zengzetéhez.

Sérthetetlen lesz az a por, ami vagyok.

Ha egy nő osztozik szerelmemben,

versemben fölragyog a koncentrikus mennyek tizedik köre,

s ha egy nő eltaszítja szerelmemet,

fájdalmamból olyan zenét csinálok,

olyan áradó folyót, hogy túlzeng az időn.

Magamfeledve fogok élni.

Az arc leszek, amit csak meglátok s már el is feledtem.

Júdás leszek, aki vállalja

az áruló isteni küldetését,

Kalibán leszek a mocsárban,

zsoldos leszek, aki félelem és hit nélkül

kész a halálra,

Polükratész leszek, aki borzadva látja,

hogy a végzet visszadobja gyűrüjét,

a barátom leszek, ki gyűlöl engem.

A perzsa nekem adja csalogányát, Róma a kardját.

Álcák, haláltusák, feltámadások

oldják-kötik majd sorsomat

és egyszer csak Robert Browning leszek.

 

Somlyó György fordítása

 

A BÖLÉNY

[EL BISONTE]

 

Hegy-völgyes, elmosódott, idegen

és vörös, mint a kihunyó parázs,

járása lassú, súlyos ballagás

magányosan, a puszta tereken.

Felajzott homlokát felemeli.

Oly ősi az alvó dühű bika,

hogy láttán a Vadnyugat megtelik

rézbőrűvel, s éled Altamira.

Ámbár az idő, az emberi, nem

hat rá, sem tükre, a memória.

Sem az idő nem érinti, sem a

hívságos, ingatag történelem.

Időtlen, számtalan, nem létező,

utolsó és első bölény: ez ő.

 

Imreh András fordítása

 

AZ ÖNGYILKOS

[EL SUICIDA]

 

Egy csillag se marad meg itt az éjben.

Nem marad meg az éj sem.

Meghalok és velem hal

ez az egész tűrhetetlen világ.

Eltörlöm a piramisokat és az érmeket,

a világrészeket és az arcokat.

Eltörlöm a múltakat mindenestül.

Porrá zúzom a történelmet, porrá a port.

Én nézem az utolsó naplementét.

Én hallgatom az utolsó madárdalt.

A semmit hagyom senkire.

 

Somlyó György fordítása

 

PRÓTEUSZ

[PROTEO]

 

Míg Odüsszeusz evezősei húznak,

s a borszínű tenger habját kavarják,

én kikémlelem gomolygó alakját

az istennek, kit hívtak Próteusznak.

Tengerek nyájainak terelője,

a jövendő titkainak tudója,

tudását könnyelműn nem tékozolta,

kétes jóslatokat szőtt csak belőle.

Ha a nép úgy akarta, hát oroszlán

bőrébe bújt, vagy tűzzé változott át,

fává, mely a folyóra veti lombját,

vagy vízzé, a vizekben szétoszolván.

Az egyiptomi Próteuszt ne féld te,

aki ember vagy, egy és annyiféle.

 

Somlyó György fordítása

 

AMIRŐL SEMMI NEM TUDHATÓ

[DE QUE NADA SE SABE]

 

A hold nem sejti, hogy tiszta, nyugodt,

sőt, azt sem tudja, hogy hold; a homok sem

képes felfogni, hogy homok. Egyetlen

tárgy sem érti, milyen ritka dolog.

Az elefántcsont bábu távol áll

az absztrakt sakktól, akárcsak a kéz,

amely hozzáér. A gyakran nehéz,

ritkán boldog emberi sors talán

Másvalaki eszköze. De hiba

Istennek hívni, eredménytelen.

Szintén felesleges a félelem,

a kétkedés és a csonka ima.

Milyen íj lőtt ki engem, a nyilat?

És a nyíl milyen cél felé halad?

 

Imreh András fordítása

 

BRUNANBURH, KR. U. 937

[BRUNANBURH, 937 A. D.]

 

Melletted senki sem lesz.

Ma éjjel megöltem egy embert a csatában.

Lelkes volt és sudár, Anlaf tiszta fajából.

A kard a mellén hatolt be, kissé balfelé.

Földre zuhant, s már csak préda, élettelen tárgy volt,

hollók martaléka.

Hiába vársz rá, asszony, akit sose láttam.

Nem viszik vissza a hajók, mik idehozták

a sárga vizeken.

Hajnal felé

álmodban érte nyúlik majd kezed.

De fekhelyed kihűlt.

Ma éjjel megöltem egy embert Brunanburhnál.

 

Somlyó György fordítása