A LABIRINTUS

[EL LABERINTO]

Még Zeusz sem ismerné ki magát

az én helyemben, e kőrengetegben.

Hogy ki mindenki voltam, elfeledtem;

sorsom, hogy sivár falak közt utált

utam rójam. Egyenes folyosók,

amik idővel kör alakúakká

görbülnek. Kőből néhány ócska korlát,

amiket a sok év elkoptatott.

Néhány félelmetes nyomot találtam

a sápadt porban. Konkáv délutánok

panaszos bőgést vagy rég elkiáltott

bőgés visszhangját sodorják utánam.

Tudom, az árnyékban vár Valaki,

e Hadészt alkotó hosszú magányok

elcsigázója, ki vérre sóvárog,

s ki halálom falánkan figyeli.

Keressük egymást. De jó volna, ha

a várakozás véget érne ma.

Imreh András fordítása

AZ ETNOGRÁFUS

[EL ETNÓGRAFO]

Texasban hallottam a történetet, de egy másik államban történt az eset. Egyetlen szereplő van benne, bár minden történetnek ezernyi látható és láthatatlan, élő és holt szereplője van. Fred Murdocknek hívták, ha nem tévedek. Magas, amerikai fajta, szőkésbarna hajú, markáns arcú, szótlan férfi volt. Semmi eredeti nem volt benne, még csak a fiatalokra jellemző csinált eredetiség sem. Tisztelettudó természet lévén nem volt bizalmatlan se a könyvek, se a könyvek szerzői iránt. Abban a korban volt, amikor a férfiember nem tudja még, hogy kicsoda, és készséggel beleveti magát abba, amit a véletlen elé tár: a perzsa misztikába vagy az ismeretlen eredetű magyar nyelvbe, a háborús kalandokba vagy az algebrába, a puritanizmusba vagy épp a tobzódásba. Az egyetemen azt a tanácsot kapta, hogy tanulmányozza a bennszülött nyelveket. Néhány nyugati törzsnél még élnek ezoterikus rítusok; azt javasolta neki a tanára, egy idősebb férfi, hogy költözzék egy időre egy rezervátumba, figyelje meg a rítusokat, és derítse ki, mi az a titok, amit a varázslók átadnak a beavatottaknak. Visszatérése után ír majd egy disszertációt, amit az intézet vezetősége bizonyára megjelentet. Murdock kapva kapott az alkalmon. Egyik felmenője a nyugati határvidéken esett el; a hajdani törzsi viszály most összekötő kapocs volt. Látta előre, nem kétséges, hogy mennyi nehézség vár rá; el kell majd érnie, hogy befogadják a vörös bőrűek. Belevágott a nagy kalandba. Jó két évig élt a prérin, hol vályogfalak közt, hol a szabadban. Pirkadatkor kelt, sötétedéskor feküdt, s egy idő után már nem a szülei nyelvén álmodott. Megszokta a nyers ízeket, fura ruhákkal fedte a testét, elfeledte a barátait és a várost, és már másképp gondolkozott, mint ahogy az esze engedte volna. A tanulás első hónapjai alatt titokban jegyzeteket készített, de később megsemmisítette őket, talán azért, hogy ne keltsen gyanút a többiekben, talán azért, mert már nem volt rá szüksége. Egy előre kitűzött időpont után, ami lelki és testi gyakorlatok elvégzéséhez kötődött, elrendelte a pap, hogy azontúl jegyezze meg az álmait, s másnap hajnalban számoljon be neki róluk. Murdock megállapította, hogy a teliholdas éjszakákon bölényekkel szokott álmodni. Ismétlődő álmait közölte a mesterével; az végül megosztotta vele a titkos eszmét. Egy reggel, búcsúzás nélkül otthagyta őket Murdock.

A városban sóvárogva gondolt a prérin töltött első estékre, ahol annak idején sóvárogva gondolt a városra. Elment a professzorához, és közölte vele, hogy tudja a titkot, de úgy döntött, nem fedi fel.

- Köti az esküje? - kérdezte a tanár.

- Nem ez az oka - felelte Murdock. - Tanultam valamit azon a távoli tájon, amit nem tudok szavakba foglalni.

- Talán az angol nyelv az akadály? - tudakolta a beszélgetőtársa.

- Egyáltalán nem erről van szó, tanár úr. Most, hogy birtokában vagyok a titoknak, száz különböző, sőt egymásnak ellentmondó módon meg tudnám fogalmazni. Nem is tudom, hogy mondjam el, hogy mennyire csodás az a titok, és hogy én most a tudományt, a mi tudományunkat már csak puszta léhaságnak tartom.

Egy kis szünet után így folytatta:

- Egyébként nem annyira a titok a fontos, mint a hozzá vezető utak. Azokon az utakon pedig végig kell menni.

A professzor hűvösen válaszolt:

- Döntéséről tájékoztatni fogom a Tanácsot. Talán indiánok közt akar élni?

Murdock így felelt:

- Nem. Talán vissza se megyek a prérire. Amit az ottaniaktól tanultam, az mindenütt és minden helyzetre érvényes.

Ez volt lényegében a beszélgetésük.

Fred megnősült, elvált, s ma a Yale-en könyvtáros.

Scholz László fordítása