VAK EMBER

[UN CIEGO]

Nem tudom, milyen arc néz rám, ha szemtől

szembe itt a tükör arcába nézek,

mily régi arc keresi benn a képet,

csöndes haraggal, mely hamar megenyhül.

Kezem sötétben lassan tapogatja

ki láthatatlan arcom. Fény nyilall át

rajtam. Látni vélem hajad aranyját,

bár lehet, hogy már hamuszín takarja.

Hajtogatom, hogy csak minden dolognak

hiú felszíne van számomra veszve.

Ez Milton tanácsa, s ki tudna jobbat,

de betűk és rózsák jutnak eszembe.

Meg az, hogy ha most arcom megleshetném,

megtudnám, ki vagyok, e ritka estén.

Somlyó György fordítása