THE UNENDING GIFT

A festő egy képet ígért nekünk.

Ma itt New Englandben ért a halálhíre. Megint azt a szomorúságot éreztem, ami mindmáig elfog, ha elgondolom, hogy ugyanabból az anyagból vagyunk, mint álmaink. Őrá gondoltam és a képre: hogy már mindkettő elveszett.

(Csak az isteneknek lenne szabad ígérniük, mert ők halhatatlanok.)

Arra a kiszemelt helyre gondoltam, amelyet a kép már sosem fog elfoglalni.

Aztán meg arra: ha itt volna, az évek során nem lenne más, csak még egy a többi között, még egy dolog, a ház hívságainak és megszokásainak egyike, de így határtalan lett és múlhatatlan, bármilyen alakot ölthet és bármilyen színt, nincs kötve egyikhez se.

Valamiképpen létezik. Élni és növekedni fog, mint valami zene, s most már mindvégig itt marad velem. Köszönöm, Jorge Larco.

(Az embereknek is szabad ígérniük, mert az ígéretben van valami, ami halhatatlan.)

Somlyó György fordítása