AZ OKOK

[LAS CAUSAS]

A naplementék és a nemzedékek.

A napok - s köztük egy se volt legelső.

A víz üdítő friss pezsgése Ádám

torkán. A rendezett Paradicsom.

A sötétséget fürkésző tekintet.

A farkaspárok hajnali szerelme.

A szó. A hexaméter. A tükör.

Bábel Tornya és az emberi gőg.

A káldeusok megbámulta hold.

A Gangesz számlálhatatlan homokja.

Dzsuang-szi, s ki őt álmodja, a lepke.

A szigetek szélén az aranyalmák.

A labirintus bolygó folyosói.

Penelopé végtelen szőttese.

A sztoikusok körkörös idője.

A halott szájában a pénzdarab.

A kard súlya a mérleg serpenyőjén.

Minden lecsurgó csepp a víziórán.

A sasok. A fastik. A légiók.

És Caesar Pharsalusra virradóra.

A keresztek árnyéka lenn a földön.

A perzsa sakkja s matematikája.

A roppant népvándorlások nyoma.

A karddal leigázott birodalmak.

A nyílt tenger. Az izgékony iránytű.

Az óraketyegés visszhangja bennünk.

A fejszével leterített király.

A régvolt hadak por-rengetege.

A Dániában csengő csalogánydal.

A kalligráfus kirajzolt betűi.

Az öngyilkosság arca a tükörben.

A cinkelt kártya. A mohó arany.

A felhők formái a sivatagban.

A kaleidoszkóp minden arabeszkje.

Minden sírás és lelkifurdalás.

Mindezeknek valahogy lenni kellett,

hogy a mi kezünk egymást megtalálja.

Somlyó György fordítása

ÁDÁM, A TE HAMVAD

[ADÁN ES TU CENIZA]

A kard éppúgy meghal, akár a szőlő.

A kristály nem törékenyebb a szirtnél.

A dolgok csak önmaguk por-jövője.

A vas - rozsda. A szó - csak puszta visszhang.

Ádám, az ifjú atya a te hamvad.

A legutolsó kert lesz a legelső.

A csalogány és Pindarosz csak ének.

A hajnal visszafénylő naplemente.

A mikénéi - csupán az arany-maszk.

A magas fal - a rom, a meggyalázott.

Urquiza - amit meghagytak a tőrök.

Az arc, amely visszanéz a tükörből,

nem a tegnapi. Elnyűtte az éjjel.

A találékony idő adja formánk.

Mily boldogság a sérthetetlen vízé

Hérakleitosz híres hasonlatában,

vagy a gomolygó tűzé, ámde most,

e nem múló, hosszú napon erősnek

és gyámoltalannak érzem magam.

Somlyó György fordítása

MIT TESZ A KÖNYV

[EL ACTO DEL LIBRO]

Könyvtáram könyvei közt van egy arab nyelven íródott: egy katona vásárolta néhány garasért Alcana de Toledóban, s még az orientalisták is csak spanyol fordításból ismerik, Ez a könyv varázserővel bírt, profetikusan idézte föl egy ember szavait és tetteit ötvenéves korától 1614-ben bekövetkezett haláláig.

Senki sem fogja megtalálni ezt a könyvet, mert az abban a nevezetes tűzvészben pusztult el, amelyet egy pap és egy borbély okozott; a borbély a katona közeli barátja volt, mint ez a könyv hatodik fejezetében olvasható.

Az ember fogta a könyvet, de sohasem olvasta el, ám pontról pontra betöltötte az arab által megálmodott sorsot, és betölti mindmáig is, hiszen kalandja azóta a népek emlékezetének része lett.

Talán sokkal különösebb ez az ábránd, mint az Iszlám eleveelrendelése, amely Isten létét tételezi, vagy mint a szabad akarat, amely felruház bennünket azzal a szörnyűséges lehetőséggel, hogy a poklot válasszuk?

Somlyó György fordítása