HIMNUSZ

[HIMNO]

Ezen a reggelen

az Édenkert rózsájának

csodálatos illata leng a légben.

Az Eufrátesz partján

Ádám fölfedezi a víz frissességét.

Aranyeső hull az égből:

Zeusz szerelme.

Egy hal ugrik föl a tengerből,

és egy agrigentói ember emlékszik majd,

hogy ő volt az a hal.

A barlangban, melynek Altamira lesz a neve,

bölény-hátívet rajzol

egy arc nélküli kéz.

Vergilius lassúdan

selymet simogat,

melyet karavánok és hajók hoztak a

Sárga Császár birodalmából.

Magyarországon fölzeng az első csalogány.

Jézus Caesar profilját nézi a pénzen.

Püthagorasz kinyilvánítja görögjei előtt,

hogy az idő formája a kör.

Ezüst agarak űznek arany szarvasokat

az óceán egyik szigetén.

Egy üllőn kardot kovácsolnak,

mely Sigurdnak lesz hű társa.

Whitman énekel a Manhattanen.

Homérosz megszületik hét városban.

Egy szűz éppen megfog

egy fehér unikornist.

Az egész múlt megfordul, akár a hullám,

és ezek a régvoltak visszapörögnek,

mert egy asszony megcsókolt.

Kányádi Sándor fordítása

BOLDOGSÁG

[LA DICHA]

Aki a nőt megcsókolja, Ádám. A nő pedig Éva.

Minden először történik.

Valami fehéret láttam az égen. Azt mondják, a hold az, de mit kezdjek szavakkal és mitológiákkal.

Kicsit félek a fáktól. Olyan gyönyörűek.

A békés barmok elibém járulnak, hogy nevet adjak nekik.

A könyvtári könyvekben nincsenek betűk. Ki kell nyitnom őket, hogy előtűnjenek.

Az Atlasz lapjait forgatva én formálom meg Szumátra alakját.

Aki a sötétben gyufát gyújt, feltalálja a tüzet.

A tükörből valaki más néz vissza rám.

Aki a tengert nézi, meglátja Angliát.

Aki felmond egy Liliencron verset, csatába indul.

Én álmodtam meg Karthágót és a Karthágót feldúló légiókat.

Én álmodtam a kardot és a mérleget.

Dícsértessék a szerelem, amelyben nincs birtokló és birtokolt, mert mindkettő önként adja magát.

Dícsértessék a lázálom, mert megtudjuk tőle, hogy poklot is teremthetünk.

Aki a folyóhoz indul, a Gangeszhez indul.

Aki a homokórát nézi, egy birodalom pusztulását látja.

Aki tőrrel játszadozik, Caesar halálát jövendöli.

Aki alszik, olyan, mint minden ember.

A sivatagban láttam a frissen faragott ifjú Szfinxet.

Semmi sem olyan régi a nap alatt.

Minden először történik, de minden mindörökre.

E szavakat az találja ki, aki olvassa őket.

Somlyó György fordítása

ELÉGIA

[ELEGÍA]

Senki se tud róla, még a tükör se,

hogy elsírt jó néhány emberi könnyet.

Nem hiszi, hogy számba vett volna mindent,

ami méltó arra, hogy megsirassák:

Heléna szépségét, mit sose látott,

az évek jóvátehetetlen árját,

Jézus kezét a római keresztfán

és Karthágó elhamvadt romjait,

a magyar és a perzsa csalogányát,

a kurta üdvöt és hosszú szorongást,

mit Vergilius ivorból s zenéből

szűrt ki, a fegyverek dolgát dalolva,

a felhők szüntelen átváltozását

külön-külön minden új alkonyatban,

és a reggelt, amelyből este lesz.

Egy magányból, időből s szerelemből

gyúrt ember az ajtó túloldalán

Buenos Airesben elsiratott

mindent e földön.

Somlyó György fordítása